Nem akarom befejezni a jogsimat, de nem érdekli a családomat. Mit tegyek?

Az anyós kérdésben a sarkadra kell állnod, mert nem csak ebben fog beleszólni a közös életetekbe! Biztos jót akart, de nincs beleszólása, joga beavatkozni.

És az alapján, hogy benned milyen erős érzelmek vannak,ez az eset példa értékű lesz, hogy mit lehet veled megcsinálni és mit nem.

A jogsi téma már fogas kérdés.

Tud vezetni a párod? Hogyan jársz munkába? Hol laksz, város/vidék?...

Valószínűleg előbb-utóbb szembe kell nézned a félelmeddel, ehhez kérhetsz segítséget, rendezheted a saját kedved szerinti helyen és időben.

Még fiatal vagy, most egyszerübb túllenni az ilyen problémákon, mint később, amikor bekövesednek és egyébként is nagyobb gondjaid vannak. Ezeknek a leküzdése segít a felnöttéválásban.

Neked pszichológus kell, nem jogosítvány. A bunkó oktatód viselkedésére nincs mentség, nem is kell eltűrni, hogy így beszéljenek az emberrel. A kérdés az, hogy miért nem vagy képes felnőtt ember létedre nemet mondani, akár egy ilyen oktatóra, akár az pasid anyjának erőszakos viselkedésére, vagy arra a felvetésre, hogy majd furikázod őket.

Nem fogok papolni a jogosítvány fontosságáról neked, nyilván felnőtt emberként te is végig tudod gondolni, hogy miről mondasz le. És attól még, hogy megszerzed, nem kell furikáznod senkit, ezt csak úgy megjegyzem.

(A pasid meg hiába jegyzett el, attól még az anyja nem lesz az anyósod, az majd csak esküvő után lesz.)

Nem bantasbol ajánlanak neki pszichológust.

Az anyosnak meg hogy uzengessunk innen?

45-ös, ez ennél összetettebb.

Egyrészt ugye annak tudunk segítséget javasolni, aki ide fordul és nyitott a véleményünkre.

Másrészt ordít, hogy a kérdező anyósa épp olyan, mint az anyja. És van egy olyan sanda gyanúm, hogy a barátja is hasonló lehet. Legalábbis nekem nagyon visszatetsző, hogy ő sem fogadja el a kérdezőt olyannak, amilyennek megismerte, hanem át akarja formálni.

Tehát a kérdező az anyja helyett választott más elnyomókat magának. Ennek, vagyis, hogy olyan párt választunk, aki hasonló ahhoz a szülőnkhöz, akitől egyébként menekültünk, nagyon mély pszichológiai okai vannak. És ezt föl kéne térképezni és rendbe tenni, különben mindig olyan párt (vagy anyóst) fog találni magának, aki elnyomja őt.

Amellett az, hogy beindítja az autót, majd kiugrik belőle, és reszket az autó mellett, az szintén pszichológusért kiált. Nem kell megszeretni a vezetést, nem kell jogsit szerezni, ha nem akar, de az ilyen érzések nem normálisak és meg kéne szabadulni tőlük.

Vegyes érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. Szerintem nem a vezetés a legnagyobb problémád, hanem az, hogy hagyod magad rángatni, és nem tudsz nemet mondani.

Egyetlen egy dolog miatt nem támogatom a jogosítvány szerzésedet: azért mert írtad, hogy utána ugyanilyen erőszakosan akarnak majd vezetésre kényszeríteni, furikáztatni magukat veled. Nyilván ha friss jogsisként olyan távolságokra és olyan helyekre kell menned autóval ahol félsz, az mindenképpen veszélyes. De te (ha nem változtatsz magadon sürgősen, és nem nősz fel) ugyanúgy hagyni fogod magad belerángatni ebbe, mint a jogsiba.

Minden más szempontból viszont meg kéne csinálnod. A beleölt pénz miatt, és azért mert egyszer jól jöhet, és később nehezebb megcsinálni (gyerek, munka, ki tudja mi mellett). Meg az sem egy előnyös hozzáállás, hogy bunkó volt veled egy oktató, emiatt te a volán mögé ülni rettegsz. Ilyenkor nem a vezetés ellen kéne kapálóznod, hanem az oktató ellen. Ha bunkó, menjen az anyjába. Nem a te hibád. Másik oktatóhoz mész, mert ez egy pöts. Ennyi a történet. Gyerekes dolog a vezetésen kitölteni az oktatóval szembeni ellenérzéseidet. Olyan mintha soha többé nem vennél fel egy pólót, amiben egyszer valami rossz történt veled. Álló autótól pánikolni pedig finoman szólva túlzó reakció. A fentiek miatt összességében azt hittem, egy tizenéves írta a kérdést.

Figyi, én 17 évesen csináltam jogsit, vezetéstől való félelemmel, többszöri bukással. Amennyi pénzt anyámék kifizettek rá, nem lett volna pofám félbehagyni. Viszont a családom nem is úgy állt hozzá hogy majd furikázom őket, hanem hogy majd egyszer ha szükségem lesz rá és képes leszek rá, akkor legalább ott lesz a lehetőségem hogy vezessek. Még akkor is, ha csak a szomszéd faluig merek menni a mellékutakon.

Felnőttem, eddig jól elvoltam a busszal, de gyerekem lett. Sajnos fejlesztésre kell hordanom, ami a munkaidőm közepén van. Évi 30-35 nap szabadság kellene rá, nyilván nincs. Ha busszal viszem, 5 órát hiányzom a munkából (a buszmegállótól/ig sem teleporttal megyek, hanem 20 perc gyaloglás), ha kocsival, akkor kettőt. Nagyon nem mindegy, hogy mennyit kell ledolgoznom...

Lassan szeretném újra megtanulni a vezetést. Már én is sokat változtam, sokkal magabiztosabb, felnőttebb lettem, és most nem is félek annyira a kocsitól, inkább izgatott vagyok. Még csak a férjemmel gyakoroltam kicsit egy mellékúton, de tervezek venni pár órát egy oktatónál, hogy biztos kezekben legyek, mikor behajtok a forgalomba. Örülök mint majom a farkának, hogy megvan a jogsim, és nem elölről kell csinálnom az egészet.

Nem olvastam el minden hozzászólást, de én befejezném a jogsit. Nem miattuk, hanem magad miatt.

Az a baj, hogy itt elég komplex a probléma:

Egyszer kaptál egy bunkó oktatót, már nem akarsz vezetni. Anyukád miatt nem váltottad le, pedig felnőtt ember vagy!

Most meg miért csinálnád a jogsit? Maximum azért, mert ugráltatnak.

A jogosítvány hasznos dolog, szóval én a helyedben összeszedném magam, de a családommal szemben ugyanúgy a sarkamra állnék. Hiszen így kevésbé hasznos dolgokra is simán rá tudnak, és rá is fognak kényszeríteni.

# 42 nálunk is ugyanez volt, én is féltem de tudtam ha gyerek lesz akkor kelleni fog,aztán amikor terhes lettem be is iratkoztam a tanfolyamra. Itt falun a központtól messzebb is lakunk meg semmi nincs itt, nagybevásárolni Minimum egy faluval arrébb kell menni, babadolgokrol nem is beszélve. Én nem bánom hogy meg lett a jogsi de nem szerettem meg a vezetést, sokszor ha tudom hogy kocsiba kell ülnöm akkor el kezd menni a hasam. :( Igy max csak 10-15 kilométeres körzetben jövök-megyek autóval, Pesten nem vagyok hajlandó vezetni.Viszont tényleg nagyon nagy segítség. Nem kell mindenért a férjem ugraltatni.

Ja parkolni még mindig nem tudok😬 másfél év után se 😅

Úgyhogy hajrá :)