Nem akarom befejezni a jogsimat, de nem érdekli a családomat. Mit tegyek?

'Hát én kb kipattantam utána a kocsiból és reszkettem.'

Nos, ezesetben tenyleg ne vezess, a panikbetegsegedet viszont kezeltetni kellene. Anyosod hiaba szervezett le barmit, nem kotelezo odamenni. A paroddal meg beszeld meg hogy ne eroltesse, mert nem fogsz vezetni es kesz.

Hogy mit csinálj? Viselkedj mondjuk felnőttként.

"Én pedig még a számát sem tudom, sem a nevét" Nem mindegy?! Elmész, hogy a család lenyugodjon, eldumcsizol kicsit az oktatóval és ha nem megy akkor nem.

Szóval nem arról van szó, hogy nem TUDOD befejezni, hanem, hogy nem AKAROD!

Nagy különbség!

Jogod van hozzá!

De! A mai világban jogosítvány nélkül nagy hátrányaid lesznek az életben!

Esélyt adni egy másik oktatóval...miért nem?

Nem akartam, de az anyós már lebeszélte és pénteken vár az oktató - és akkor mivan? Várjon.

Az más kérdés, hogy én úgy kiosztanám anyóst, ha helyetted intézkedne hogy csak nézne, és sértődjön csak meg.

Nyugi már, anyosod segiteni szeretett volna, azzal, hogy be te kutakodj, ő meg valószínű ismeri is. Nem kell a rosszindulatot látni mindenben, segiteni szeretnenek neked kijonni ebből a helyzetből.

Adj efy esélyt az új oktatonak, a számát meg kérd el..

Igazuk van, a legrosszabb, amit tehetsz, hogy engeded ezt a szitut uralkodni rajtad egy bunkó oktató miatt. Az általad írt példa a legjobb rá, szerinted normális, egészséges az, hogy pánikrohamot kapsz egy álló autótól?

Menj el, beszélj ezzel az oktatóval, mondd el neki a félelmeidet. Normális oktató azt is megmondja őszintén, ha nem való neked a vezetés, nem fog kényszeríteni.

Ha szimpatikus az illető, még jól is elsülhet, ha meg nem, akkor az óra végén megköszönöd, és nem mész többet - de akkor mondhatod a családnak, hogy legalább megpróbáltad.

Utóbbi esetben viszont egy pszichológust keress majd fel, hogy segítsen levetkőzni ezt az irracionális félelmet.