Akik közös szobában laknak, hogy viselik el egymást?

Húúúú..... Ne is kérdezd. Nagyon nehezen. Utálok egy szobában lenni vele. Egyre nehezebben bírom elviselni. Kiskoromban még annyira nem volt rossz, de mostanában...Már nagyon nem bírom. Én 15 éves lány vagyok, húgom 10 éves. Nagyon nehezen jövünk ki egymással. Teljesen más egyéniségek vagyunk, mindenben különbözünk. Az én kedvenc kajámat ő utálja, én meg az ő kedvencét utálom. Nekem szőke hajam, kék szemem van, neki barna haja, barna szeme van. Ő elég rosszul tanul, lusta, én meg kitűnő tanuló vagyok. Kedvenc színe a rózsaszín, enyém a fekete.Szóval teljesen mások vagyunk. Na szóval, ő állandóan tv-t néz, azon is csak mesét. Én utálom a tv-t, ha egy hétig nincs itthon, a tv egy hétig nincs is bekapcsolva. Mivel sokat tanulok, este 10-re már hulla fáradt vagyok, de nem tudok aludni, mert akkor is tv-t néz. Hiába kérem, hogy kapcsolja ki, meg se hallja. Anyáék meg nem szólnak rá. Szeretem, ha rend van a szobában, de ő állandóan akkora budit csinál fél perc alatt, hogy el sem hiszem. Ha nem akarok kupis szobában lenni, nekem kell összepakolnom utána.Nyáron délig- egy óráig aludt, én meg addig semmit nem tudtam csinálni a sötét szobában,"nehogy felkeljen a drága." Azt utálom még nagyon, hogy a számítógépén állandóan zenét hallgat(lady gagát meg ilyeneket) én meg hiába hallgatok a laptopomon fülhallgatóval mást, még akkor is csak őt hallom. Ráadásul hangosan énekel is. Sok dolog van még amikért utálok vele lenni. Amikor panaszkodok anyukámnak, azt mondja alkalmazkodjak. De miért mindig én??? Most úgy néz ki, hogy egy-másfél év múlva lehet, hogy el fogunk tudni költözni, ahol lesz külön szobánk. Már alig várom. Bocsi ha túl hosszú lett. :)

Mi sehogyse viseltük el egymást a húgommal, amikor egy szobába költöztünk. Egyrészt nem a vérszerinti testvérem, másrészt ő kislány volt, és nem értette, hogy én kamaszként miért akarok egy kis privátszférát.