Akik közös szobában laknak, hogy viselik el egymást?

Olyan testvérpárt én is ismerek, mint a 21:48-as.

Még a koruk is stimmel és nagyon utálják a közös szobát (lehet, hogy pont őket ismerem? K+D).

Szerintem jogos. Még kamasz korig elmegy, hogy együtt lakj az ellenkező nemű testvéreddel, de utána....

Én két tesómmal laktam együtt sokáig. Kb 12 évesen lázadtam és beköltöztem a gardróbba. 14 évesen meg kollégista lettem. Jahogy ott nem két, hanem öt másik emberrel, ráadásul totál idegenekkel osztoztam egy szobán? Azóta kb egy évet laktam egyedül, albérletben, különben kollégiumokban, mindig változó szobatársakkal, egyetemen már teljesen vegyes szobákban fiúkkal-lányokkal. Most meg a párommal.

Még a leglazább az volt, amikor a tesóimmal laktam egy szobában...

én a tesómmal osztozok, egyetemisták vagyunk. A lényeg annyi hogy mikor kötekedik én hallgatok igy hamarabb túlvészeljük...ennyi:)

Amúgy jól megvagyunk, nem vagyunk már verekedősek:D:D:D

Én lány vagyok, bátyám 1.5 évvel idősebb, a tinikor kezdetén külön szobát kaptunk. Addig tökéletesen elvoltunk együtt is, játszottunk, baromkodtunk, zenélgettünk, legóztunk XD Utána már egy emelet választott el minket egymástól. Alig beszélgettünk, én feljártam az emeletre szüleimmel tv-zni, bátyám már nem csatlakozott hozzánk, hanem begubózott, és külön tv-zett. Úgy hiányoltam... Dehát megkezdődött nála a pubertás, minden furcsaságával. :)

Szerintem pont jókor kaptunk külön szobát, nem voltunk egymás terhére, mármint gondolom én voltam az övére. XD

Mekkora probléma egyeseknek,hogy nincs külön szoba. Nem kell más pedig hozzá,mint alkalmazkodóképesség.

Én sokáig nővéremmel voltam egy szobában.Nem szerettem,sokáig fent volt,égette a lámpát,zajongott.Aztán apával voltam pár évig egy szobába,addigra már megedzett nővérem. Aztán tizenx évesen saját kuckóra vágytam(nem azért mert veszekedtünk vona,vagy bárki zavart volna),és kiköltöztem a régi spajzba(már nem volt annak használva).A dolog szépséghibája volt,hogy nem volt ajtó,se fűtés. De túléltem ott pár évig :-D Aztán elköltöztünk,kaptam egy saját szobát.

Utána egyetem,kollégium. Na,ha valahol,ott nioncs nyugta sose az embernek. 3 szobatárs,a saját haverjaid,az ő haverjai,mindenkinek más szokásai,nyavajái. Úgy gondolom,ha valahol,akkor ott igazán nehéz pihenni. Sokkal rosszabb,mint testvérrel együtt lakni,a tesód még esetleg elgondolkozik dolgokon,ha rápirítasz,de a szobatárs már más.

Soha sem volt külön szobám, és nagyon rossz gyerekkorom volt.Éppen ezért, amikor szülők lettünk, ragaszkodtam hozzá, hogy olyan házat építsünk, ami bőven elég mindenkinek.Egy 17 éves fiunk van, 5 szobás a ház, hárman még el is veszünk benne.A fiam imádja a szobáját, 20nm-es, az az ő birodalma.Örülök, hogy neki biztosítani tudtuk a privát szférát.

Én is felnőttem külön szoba nélkül, de megértem azt aki vágyik rá.