Veszett már össze valaki testvérrel örökségen?

Anyukám oldalán halt meg nagymama, az ő házrészét az egyik bátyja kapta meg, mert ugyanazon a telken laktak és ők ápolták az utolsó években. A másik két testvér osztozott az ezen kívül hátrahagyott pénzen. Nem volt semmi vita, közös megegyezéssel döntöttek így (végrendelet se volt).

A másik oldalon él még a nagymama (nagypapa két éve halt meg), ott sem számítok bármilyen ellentétre a testvérek között (remélem még jó sokáig nem is lesz aktuális, nagyon szeretjük a nagyit).

A legfontosabb kérdés, hogy milyen a kapcsolat a családtagok között. Ha az rendben van, akkor nem gondolom, hogy van ok a veszekedésre, amit egyébként rendkívül ízléstelennek gondolok, de sajnos gyakori.

Apósom és az öccse ölre mentek, pedig amúgy egészen baráti viszonyban voltak előtte. Ott az asszonyaik szították a tüzet, a gyerekeikre hivatkozva (mondván, hogy az apáknak kötelessége harcolni egymással, hogy több juthasson a saját gyerekeiknek). Nagyon undorító volt, évekig tartó pereskedés lett belőle.

Az anyámat a testvére még öröklés előtt kigolyózta (jelzálog hitelt vetetett fel a szüleivel, amit nem fizetett, így elvitte a bank a mamáék házát. Anyám gondoskodott az öregékről haláluk napjáig, az öccse le se tojta őket.)

Nálunk apám és nagybátyám között volt összezörrenés az örökség miatt. Konkrétan 2 dolog volt. Kezdem a röhejessel... halotti tor ALATT a nagybátyámék családja (felnőtt unokatestvéremmel együtt) már rögtön ment, mint a héja, a házba, hogy kirámoljon, minket meg sem kérdezve (nem tudom, a nagyanyám mit szólt volna hozzá, mert a nagybátyám volt a kedvenc, hogy mennyire tisztelte az ő emlékét, hogy már a tor alatt is a pénz meg az értékek fontosabbak voltak neki :D). Vittek mindent, ami úgy-ahogy értékes volt (ékszerektől kezdve porcelánmütyürökön és edényeken át) a jobb állapotban levő könyvekig mindent)... és ezek után még képes volt a nagybátyám felesége anyámmal üvöltözni a telefonban, hogy mi ELLOPTUNK egy jénai üvegtálat, amit ő kinézett magának... a kreténje abban csomagolt nekünk a két saját kezével sütit a tor után :D. A többi tárgyi dolog miatt el sem kezdtünk vitatkozni, felesleges volt.

Ami miatt nagyobb volt a feszkó, az az, hogy már nem tudom, hogyan, de kiderült, hogy annak ellenére, hogy apám (szegény balekja) pénzelte a nagyanyámat, aminek a nagy része nagybátyámhoz ment amúgy is... de meg lett ígérve az a "halálos ágyon", hogy egyenlő értékben kapnak majd pénzt... erre a halála előtt 2-3 héttel (full eszméleténél volt akkor a nagyo) "odaajándékozott" a nagybátyámnak egy nagyobb összeget... és tényleg véletlenül derült ki, asszem nagybátyám elszólta magát... és utána még ő volt felháborodva, hogy "de hát csak megforgatni vittem el, hát hogy gondolhatsz olyat rólam, hogy kisemmiznélek" (hát mondjuk a viselkedése alapján az lett volna a meglepő, ha nem próbálja meg kisemmizni).

Én öcsémmel nem vagyok jó viszonyban, de az örökség miatt nem fogok vele lépre menni, annál elegánsabban viselkedem. Jó, nyilván palira nem hagyom magam venni, de nem fogok centivel ott állni méricskélni.

27: Nehogy lemondj bármiről. Nem kell vita. Az ingatlan az érték, a többi nem számít, ott meg mindent jogász intéz, nincs lehetőség csalni.

Olvasom itt, hogy tálakon megy a harc... hát, erre tényleg nem gondoltam. A szarrágásnak az ilyen fokát nem tételeztem fel senkiről, de ezek szerint túlbecsültem az embereket. Ismét :)

Olyan is van amikor több 100 (több száz) milliós ingóságot rámol ki a kedves testvér, mielőtt utána hetek múlva értesíti a többi testvért a szülő haláláról.

Természetesen a temetésen részt nem vesz, költségekhez hozzá nem járul.