Veszett már össze valaki testvérrel örökségen?

Barátnőm anyuja pl. írt végrendeletet, melyben a 120 milliós családi ház 3/4-ét barátnőmre hagyta, és 1/4-ét a fiára hagyta (ketten testvérek).

Meg is indokolta, hogy mivel a lánya gondoskodott róla, rá számított mindenben, és bár a szó szoros értelmében élete végén nem a lánya ápolta, de a lánya gondoskodott neki ápolónőről, a lánya járt oda takarítani, stb...stb... A fia alig tartott kapcsolatot, semmi munkából nem vette ki a részét, pedig ugyanúgy 50 kilométerre lakott, mint a lánya.

Szóval volt végrendelet, mégis nekiment perrel a barátnőm öccse.

Hogy mi lesz, még nem tudjuk.

#6:

"Jogszabályok határozzák meg, hogy ki örököl és mennyit. Nulla a mozgástér, nincs min összeveszni."

Te azt csak hiszed. 😂

A hagyatéki leltárba nem szoktak felvenni minden egyes ingóságot. És sokszor apróságokon borul a bili.

Nekünk annyiban szerencsénk volt, hogy a nővérem emlékezett rá, amikor anyukámék a tányérokon összekaptak. Nem az értéke miatt, hanem a szép készlet hát darabos volt, ők meg heten voltak.

Mindenesetre a nővérem tudatosan figyelt arra, hogy nálunk ez ne fordulhasson elő, mégis voltak kisebb sérelmek. Szerencsére összeveszés nem volt.

Konkrét összeveszés nem volt, csak a "szokásos": meghalt, még szinte ki se hűlt, a két lánya közül az egyik már ment a házába, hogy mit lehetne elhozni.

Egy tök faluban lévő 80 éves parasztházról beszélünk, nem putri, de tipikus "öreglak" szerintem mindennel együtt nem ér 2-3 milliónál többet.

Hozzáteszem, a másik lánya (anyukám) ápolta két évig az öreget, iszonyat nehéz eset volt, a testvére talán 3 havonta ha elment egy órára megnézni, aztán mégis sírt a szája az örökségért.

Úgyhogy azóta nem igazán erőltetik a találkozást...

Nálunk simán lezajlott anya halála után a öröklés meg minden, de egyrészt mi a tesómmal legjobb barátok vagyunk (akármilyen nyálasan hangzik), mindig megosztottunk mindent, nem azért, mert kellett, hanem mert ez esik jól. Anya is mindent szépen vezetett, így bár nem végrendelkezett, de minden 50-50 volt, nem volt vita.

Egy olyan sztori volt, hogy az életbiztosítást is ugye 50-50-ben örököltük, de a nevemen volt még egy kisebb összeg. Mielőtt ezt felhozta az ügyintéző, mondta, hogy akarjuk-e közösen meghallgatni, mert az ilyen balhékat szokott okozni. Nem akartam, hogy a tesóm kimenjen, és a pénzt elosztottam, a felét a tesóm számlájára utaltattam. Ő persze tiltakozott, de... utána nevelőapukám is azt mondta, amit én is gondoltam, hogy a tesómnak is csinált volna, csak már nem volt ideje. (Váratlanul halt meg.)