Mit szólnál, ha a gyereked, akit taníttattatok, támogattatok, inkább háztartásbeli szeretne lenni egy időre? Kinek van igaza?
Tavasszal diplomáztam, jogász lettem (később ügyvéd szerettem volna lenni). Az egyetem utolsó éveiben már éreztem, hogy talán nem ez az én utam, hogy nem ezt szeretném életem végéig csinálni. De annyi időt, energiát öltem bele (+a szüleim ugye pénzt)... Hogy nem akartam otthagyni egy megérzés miatt.
Szeptemberben aztán dolgozni kezdtem egy ügyvédi irodánál, és nem lett jobb a helyzet. Nagyon kevés fizetést kaptam, cserébe simán volt, hogy reggel 8-tól este 9-ig is bent voltam az irodában, mert annyi munka volt, és közben a home office-ban, ügyfélszolgálatosként dolgozó barátnőm majd' kétszer annyit keresett, 0 felelősséggel és túlórával. A szüleim bíztattak, hogy mindenki elkezdi valahol, és később jó lesz, de én nem ezt éreztem, nem akartam több időt elvesztegetni.
Október óta nem dolgozom és nem mondom, hogy sosem unatkozom, de ennyire boldog sem voltam még. Élvezem, hogy semmi gondom, dolgom és hogy évek óta nem volt ennyi szabadidőm, hogy nem gyomorideggel kelek és fekszem. Jut időm mindenre, a páromra, a barátnőimre, a hobbijaimra.
A sütés lett az egyik új hobbim, és azt érzem, hogy ezen a vonalon szeretnék továbbmenni. Még nem ástam bele komolyabban magam, de a párom bíztat és támogat, ő azt sem tartja kizártnak és elképzelhetetlennek, hogy talán legyen egy kávézóm az ő befektetésével. Ehhez persze még hosszú az út és nem gondolom, hogy én lennék a legtapasztaltabb attól, mert finom és szép macaronokat sütök délelőttönként, vagy mert jól tudok tortákat díszíteni.
De igen, ez az egész cukrászdolog a befutó, ebben érzem jól magam.
A szüleimnek ezt most mondtam el, ők azt sem tudták eddig, hogy már nem dolgozom az irodánál. Kiakadtak, főleg az apám, hogy nem azért taníttattak kiskoromtól fogva, fizették a nyelvórákat, nyelvvizsgákat, különórákat, tandíjakat, hogy aztán elvégezzek 24 évesen egy okj-t és piskótákat süssek, vagy éppen otthon filmezzek, vagy edzeni, étterembe, vagy szépségszalonba járjak, amíg ki nem találom, mihez akarok kezdeni.
Én nem érzem, hogy jó lenne nekem, ha olyasmit kéne életem végéig csináljak nap, mint nap, ami nem érdekel, amit nem szeretek. Nekem a bojtárkodás ilyen volt... Nem szerettem, folyamatosan gyomoridegem volt és mikor eldöntöttem, hogy ezt így nem akarom tovább és befejezem, megkönnyebbültem és mintha az a kéz, ami a gyomromat és a torkomat szorongatta folyamatosan, amikor a munkámra gondoltam, eltűnt.
A szüleim szemében pedig most én vagyok a fekete bárány.
válasza:Persze, nem bírja 1 hónapon túl a munkát, de majd egy cukrászdát el fog vezetni :D
A kérdező azt hiszi, hogy az abból áll, hogy otthon sütöget egy kicsit délelőtt.
válasza:"Október óta nem dolgozom és nem mondom, hogy sosem unatkozom, de ennyire boldog sem voltam még. Élvezem, hogy semmi gondom, dolgom és hogy évek óta nem volt ennyi szabadidőm, hogy nem gyomorideggel kelek és fekszem. Jut időm mindenre, a páromra, a barátnőimre, a hobbijaimra."
te csak simán végtelenül lusta vagy.
válasza:Akkor lesz a baj, ha a párod megun. Mehetsz vissza a szülőkhöz. Tapasztalatod a szakmádban nulla, cukrászként meg nem fogsz megélni.
Szegény szülők, ezért tanítattak...
válasza:Azt nem értem,hogy a szüleid,ha látták,hogy ilyen nehezen viseled a stresszt,akkor minek javasolták ezt a pályát.
150 ezer?
Na,igen,ez Magyarország.
Jobb választás lett volna tanárnak menni.Kevesebb felelősség.
Igaz ott előrelépni sem fogsz,de ha van egy pénzes pasi,akkor mindegy is.
A suli,ahová jártam,a legtöbb tanárnőnek valami menő szakmája volt a férjének.
Én sem szeretem a felelősséget.Önismeret kellene mielőtt az ember szakmát választ.
Sajnos sokan rontják el a pályaválasztást.
válasza:Szégyeld el magad csajé!
Gyakorold a végzettséged, mert ráunsz a piskóta sutogetésre, rád meg a bikád, aztán mehetsz a levesbe.
Idővel emelik a béred! Ez pont arra jó, hogy legyen tapasztalatod. Utána már menőbb, jobb helyekre is fel fognak venni.
válasza: válasza:Kedves Kérdező! Annyira ocsmány válaszokat kaptál h nem bírom megállni h ne reagáljak.
Egyrészt, rossz helyen voltál bojtar, nálunk a bojtarok havi 250 körül kapnak, de talán többet is. Onnan lépni kell.
Másrészt vagj bele a cukraszatba, meg jó hogy!! Van már egy diplomád, két nyelvvizsgad, egy támogató párod, megvan a biztos háttér ahhoz, h onmegvalosits. Ha nem jön be, meg mindig mehetsz jogászkodni. Azt írjak h lusta vagy…azt se tudjak h miről beszélnek, akinek két nyelvvizsgája és egy jogi diplomája van, az nem lusta, kikerem a te nevedben. Igen, a cukrász melós munka, de ha neked bejön, akkor egészen másképp telik el az a 8-10 óra.
Szülőket meg lehet érteni, oké, de azért ne már, hat nem kérem számon a gyerekemen, amit érte tettem. Persze, csalódottak, de ez az ő erzesuk, ezzel nekik van dolguk.
Kérdező, egy életed van, amivel azt kezdesz, amit csak akarsz. Ha nem jogaszkodsz, hanem sütsz, azt is megteheted. Te felelsz a saját boldogsagodert és boldogtalansagodert is, nem a szüleid és nem az itt kommentelő magyar átlag, aki hírből sem ismeri azt az állapotot, amikor az ember mer az lenni, aminek belülről magát érzi. Uh hajrá, csináld ami jól esik!
válasza:Kérdező, hogy vagy, merre vagy az életben?
Egyébként én pár hónap múlva még egyszer megpróbáltam volna a szakmámban melózni egy másik irodában. Lehet, hogy csak kifogtad a legrosszabbat.
Abban a pár hónapban pedig hobbyként sütögettem volna, ismerősöknek, rokonoknak kis zsebpénzért.
Ha pedig szeretted a nyelveket tanítani, akkor vállalkozóként korrepetálj vagy nyelviskolában taníts. Ahhoz nem kell végzettség csak tudás.
Remélem megtalálod a helyed az életben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!