Mit szólnál, ha a gyereked, akit taníttattatok, támogattatok, inkább háztartásbeli szeretne lenni egy időre? Kinek van igaza?

38

De neki nem a szar munkahellyel van a problémája, hanem a már elvégzett szakképesítéssel. Nem az adott munkahely, hanem önmagában az ügyvédkedés, vagy az ő szavaival "bojtárkodás" ami a fülén jön ki.

Kérdező, még annyit neked, hogy óva intelek attól, hogy a hobbi sütögetést összemosd a valódi cukrászkodással. Én dolgoztam Ausztriában 10 évet vendéglátásban, és otthon biztosan buli a sütögetés, egy munkahelyen azért ez egészen más... Ott picit intenzívebb stressz van, főnökkel a nyakadban, időre dolgozol és ott aztán hamar p.csán rúgnak ha valami nem olyan amilyennek lennie kell. Emlékszem volt egy faszi, 50+ volt már, állítólag itt Magyarországon nem tudom milyen elismert cukrász (valamilyen Csaba), na ott kint egy művére mondta a konyhafőnök, hogy ez sz.r (amit csinált). Felháborodás, hogy ő neki ilyet még nem mondtak blablabla. Mondta a konyhafőnök, akkor én mondok: ez sz.r. Fogta magát, összepakolt, aztán elment. Na szóval ez egy igen szubjektív pálya amúgy és ha nincs tehetséged, akkor elvérzel igen hamar.

Egyébként saját véleményem szerint a kérdés totál kamu és csak provokatív jelleggel jött létre :)

„Azok a nök, akiket én ismerek és háztartásbeliek (köztük az egyik jó barátnöm), mind olyan elfoglaltak, hogy nem érnek rá a szépségszalonban ülni. Nem véletlenül maradtak otthon. Nem a seggüket meresztik, hanem dolgoznak. 3 gyerek, nagy veteményeskert, egész nyáron a piacra jár eladni, mindenféle haszonállat, malacok, csirkék, kacsák.”

Ezek a barátnőid nem háztartásbeliek, hanem gazdálkodók.

Ha nem neked való, akkor ne csináld.

Szerintem egy teljesen jó ötlet kipihenni magad és rájönni, hogy mi érdekel, aztán meg azt csinálni, ami iránt lelkes tudsz lenni.

Őket meg ne keresd egy ideig, ha nem értik meg, akkor nem kell ezt felhozni.

Én "kivettem" majdnem egy évet. Elhúzódó autoimmun betegségem volt, mire elkezdtem helyrejönni, akkor meg mentálisan sokalltam be.

Nekem szerintem életem legjobb döntése volt, és hálás vagyok a szüleimnek, hogy támaszkodhattam rájuk.

Az alatt tényleg átgondoltam, hogy mit kezdjek magammal. Ugyan szakmán belül, de más irányba kezdtem el utána gondolkodni. Azóta (4 éve) is ebben vagyok.

Szerintem a lényeg az, hogy ennek a te döntésednek kell lennie. Te tudod, hogy mi érdekel, mi okoz számodra örömöt, miben ér sikerélmény, mivel foglalkozol szívesen, miben tudod elképzelni magad stb., stb. és szerintem azt az utat kell követni, amit ezek alapján magadénak érzel. Emellett pedig az csak plusz, hogy van egy jogi diplomád is. Valamilyen szinten a szüleid reakciója is érthető, de én azt gondolom, hogy ehhez nem úgy kell hozzáállni, hogy most minden korábbi eredményed, munkád és jövőbeli lehetőséged sutba vágtad ezzel a döntéssel... Szerintem az ember egyrészt elég sok mindent magára szed az egyetemi évek alatt a specifikus szakmai tudás mellett is és mindez együttesen elég jól alkalmazható az élet minden területén, a munkát is beleértve. Másrészt pedig egy diploma (vagy a nyelvvizsga stb.) sosem hátrány, "nem kér enni" ahogy szokták mondani, de még bármikor hasznát veheted a későbbiekben.

Egyébként pedig abszolút megértem a döntésed. Én már az egyetem vége felé jártam mikor azt éreztem, hogy nem tudom tovább folytatni. Nem akarom részletezni, mert csak a kérdésre akartam válaszolni, de volt egy időszak mikor reggelente már rendszeresen hánytam az óráim előtt, sokat stresszeltem, pánikoltam stb. és úgy voltam vele, hogy nekem ez nem ér ennyit, hogy tönkremenjek egy diploma miatt (ami ráadásul nem is nevezhető piacképesnek). Végül nem hagytam ott az egyetemet csak passziváltam és később vissza is tértem, befejeztem a képzést, továbbtanultam. Még mindig nem vagyok benne teljesen biztos, hogy jól tettem, hogy biztosan ezt szeretném csinálni, biztosan ez kell nekem stb., de már teljesen máshogy állok hozzá, nem vagyok rágörcsölve és inkább lehetőségeket látok, mintsem kötelezettségeket vagy kényszert. Valamint anno én is nagyon sok negatív megjegyzést kaptam amiatt, hogy ott akartam hagyni a szakot vagy akár csak amiatt is, hogy végül passzív félévre mentem (mert ugye már csak annyi van vissza, bírd ki, mennyit tanultál, nyelvvizsga, félévek, ösztöndíj stb.), viszont én életem egyik legjobb döntésének érzem, hogy időt adtam magamnak. Az ilyen jellegű megjegyzések, a mások döntései felett való ítélkezés stb. szerintem csak plusz terhet jelentenek és kifejezetten károsnak is tartom, mert a mai világban a pályaválasztás, a továbbtanulás, a karrierutak, az egyetemisták helyzete, a pályakezdők helyzete stb. kérdése önmagában sem egyszerű és akkor még finoman fogalmaztam.

(Egyébként zárójelben jegyzem meg, hogy jól hangzik mikor valaki leírja, hogy az a probléma a mai fiatalokkal, hogy türelmetlenek és csak kitartóan kell dolgozni, mert majd idővel többet kereshetsz stb., de mindeközben el kell tartanod magad és gondolnod kell a jövődre is, ami viszont ilyen fizetések mellett nem reális.)

Imadom ezt a szülői manipulációt, befizetnek egy olyan egyetemre, amit krvara nem akarsz, rad erőltetik az egeszet, majd utana megy a csodálkozás hogy nem akarsz benne dolgozni, es hogy mennyi pénz kiment az ablakon.. es akkor meg te erezd magad szarul. Ebben egyetertek veled, ne csinald, amit nem akarsz.

Viszont..

mar 3 honapja nem dolgozol. Akkor mit csinalsz? Megertem, hogy szar volt az elozo munkahely, teljesen okes hogy otthagytad. A gond hogy nem kerestél masikat. Nem minden irodai munka ugyanolyan, nem mindegyik szar, nem mindenhol vannak idiotak. Nyilvan az emberek 70%a nem azt dolgozza amit akar, de ez van, nem kene a baratodra hagyatkoznod, lehet most meg támogat, de rovid időn belul krvara meg fogja unni ezt. Ertem, hogy kitalaltal magadnak uj pályát (bar amugy megjegyzem a hobbi sütögetés, es a cukrasz kozt nagy kulonbseg van, erre szamits) de akkor tegyel is erte, menj el tanfolyamra stb. Eddig csak annyit csinaltal, hogy gyors felmondtal, mert fixen azt nem akarod csinalni, de masba mar nem kezdtel bele ugyanilyen gyorsan..

Kérdező ha saját magadat kéne eltartanod akkor ha ott is hagytad az egyik munkahelyet keresnél egy másikat gyorsan .

Hogy legyen munkahelyed,de mivel pasid eltart inkább nem dolgozol ,de nem is keresel másik munkahelyet

Végig szenvedtél 6 évet ,úgyhogy nem szereted amit tanulsz,akkor miért nem hagytad ott rőgtön?

Azt hiszed hogy cukrászkodás könnyebb lenne,hobbi cukrászkodás könnyű de egy cukrászdában dolgozni nem könnyű és még fárasztó is .

És igaz amit írt az egyik válaszoló hogy a mai 20 éves fiatalok csak célt látják de az oda vezető rögös nehéz utat nem

.

Én is dolgoztam olyan helyen ahová nem szeretem járni dolgozni ,de muszáj volt mert nekem 3 gyerekem is van.

Sőt az elején minden munkahely nehéz amíg bele nem szoksz mit hogy kell csinálni.