Lehetséges, hogy egy szülő jobban szeresse az egyik gyerekét, mint a másikat?

Nekem két gyermekem van.18 éves fiam és 16 éves lányom.

Mindkettőt imádom,és akár meghalni is képes lennék értük..De ha őszinte választ kéne adnom bizony másképp szeretem a fiamat és a lányomat is.Nem szeretem az egyiket jobban mint a másikat csak másképpen..

A fiam elég régóta önálló,a saját feje után megy.Már régen eljött az az idő,hogy már nem babusgathatom,nem puszilgathatom(de azért szoktam,és ilyenkor jókat viccelődünk) amikor már csak meghallgatom,és tanácsot adhatok,de nem avatkozhatom az életébe..Így a fiam bár tudja,hogy szeretem,de nem mindig igényli a kötődést..(ez érthető is hiszen a barátnője megadja neki a szerelmet)

A lányom 16 évesen még nem felnőtt gondolkodású.Ő még ragaszkodik az otthonhoz,a szüleihez..Őt még örömmel tudom kényeztetni,babusgatni így érthető,hogy most úgy látszik,hogy közelebb áll a szívemhez..A lányommal szinte állandóan együtt vagyunk(csak akkor nem amikor a barátaival van),és bizony több törődést kap most mint a fiam..De mindkettőt imádom csak másképp,és hál istennek tudják is...

Az ember a gyerekeit másként szereti, mert két különböző ember, mint ahogyan itt valaki megjegyezte, hogy a szülőket is másként szeretjük, nem lehet összehasonlítani.

A baj az szerintem, ha a szülő észreveszi, hogy az egyik gyerekét nem úgy kezeli, mint a másikat, s mégsem tesz ez ellen. Ilyenkor szerintem az a helyes, ha a szülő tudatosan odafigyel, hogy a gyerek ezt ne érezze meg. Már ha eljut odáig, hogy észrevegye, hogy kivételez... sokan szerintem észre sem veszik, vagy nem merik bevallani maguknak sem, vagy úgy vannak vele, hogy így van és kész.

Lehetséges, én is ismerek olyan embereket, akik különbséget tesznek a gyermekeik között.

Én ezt sosem tapasztaltam sem gyermekkoromban, sem most. A nővéremet és engem is ugyanúgy szeretnek, ha ő kap valamit, akkor valamilyen módon én is kapok. Ha születésnapi ajándékról van szó, akkor hasonló értékben kapunk.

Nem bírom az olyan szülőket, akik csak az egyik gyermekükkel foglalkoznak, s a másik, akit elhanyagolnak csak akkor kell, ha problémájuk van.

27 L

Ahogy a 11.52-es írta, az ember a gyerekeit másként szereti, mert két különböző ember, és nem lehet mit tenni, a szülő is ember, a személyiségéhez egyik vagy másik személyiség közelebb áll.

Ezt sokan letagadják, vagy szépítik, saját maguk előtt is, mert összekeverik egy másik fogalommal, és azt akarják az "ugyanúgy szeretem"-mel kifejezni, hogy "ugyanúgy kezelem".

Tudatosan odafigyelni, hogy a gyerek ne érezze meg a szeretetbeli különbséget, szerintem nem lehet, mert ez egy természetes dolog. A kezelésbeli különbségre már annál inkább lehet és érdemes odafigyelni!

Erről szól Popper Péter, ajánlom figyelmetekbe:

http://www.youtube.com/watch?v=wZPTeEB5A-A

Rengetegen!

Oka sokféle, pl.:

-nem olyan nemű született, amilyet akart

-egyik vagy másik szülőre jobban hasonlít vagy felmenőre, és ezt az anya nem tudja feldolgozni

-nem irányítható az anya elképzelései szerint

- az anyairreális elvárásokat támaszt a gyerek felé

-felnőttkori elhidegülés is létezik, amikor pl. a gyerek a hozzáfűzött karrier reményeket nem váltja be

Szóval sokféle. Meg kell próbálni ezeket elkerülni. Számomra legnehezebb lenne, ha a gyerek nem olyan nemű lenne, amilyet szeretnék.

biztos van ilyen, de tabu/nem illik az ilyet kimondani/bevallani.

pl. nálunk: egész más személyiségek vagyunk a tesómmal. talán azt mondhatnánk a tesóm a "nehéz eset", úgy érzem mindkettőnket egyformán szeretnek. de el tudom képzelni, hogy ha van egy abszolút fekete bárány a családban, akkor talán a szülők is kevésbé kedvelik. de van ellenpélda is: ahol az egyértelmű fekete bárány, aki semmit nem ad, csak elvár, ő a kedvenc. rejtélyes ok... talán ilyenkor a szülő magát hibáztatja, amiért ilyen lett a gyereke és ezért kivételez.

sajnos lehetséges.nagymamának 2 gyereke van,az egyik apám,a másik a nygnéném.már egész kis koruk óta különgbéset tett küztük,és ez a mái napig így van.nagyanyám apám családját,azaz minket sem igazán kedvel,soha nem ad nekem semmit ha ottvagyunk,most nemazért mert elvárnám,és mennyire szükségemlenne rá,de azért már úgy illene.vagy amikor csak apumék mennek őt meglátogatni,akkor soha nem kérdez rólam vagy a tesómról,hogy mit csinálunk,hogy vagyunk.

apám mondta is hogy sokszor rossz gyerek volt,de azért mi már annyi mindent megcsináltunk nagyanyámnak,ami kellet neki,annyit igazán megérdemelnénk,hogy viszonozza.ráadásul nagynéném (apum testvére) le van teljesen évge,alig van egy kis pénze és ha van is,mindig csak hülyeségekre költi.így már megfordult az is a fejünkben,hogy mi lesz ha esetleg mamám meghal,akkor gondolom ránk marad minden tennivaló,és a sok költség.nagyanyám gondolhatna rá előre,hogy mi aztán semmit nem rendezünk ha ő meghal,nem érdemelné meg...bár most még anyám könnyen mondja ezt,aztán ha odajutunk hogy ez beteljesül,akkor gondolom mégis mindent nekünk kell majd intézni.

szerencsére még gyerek vagyok,szóval nekem nem kell majd sokat ügyelnem az ilyen dolgokra.:)

13/L