Miért viselkedik így az eljegyzési vacsoránkon valaki, aki családtag? Miért nem tud örülni?!
Mostohatestvéremről szól a kérdés. Régen jóban voltunk nagyon, utána másfele vitt minket 18-19 évesen az élet. Ha találkozunk, beszélünk, de nagyon nem keressük egymás társaságát, tehát ha itthon van Pestről, nincs az, hogy felhívna, hogy találkozzunk, vagy valami.
Most volt az eljegyzésünk a párommal, tegnap volt apukáméknál egy vacsora emiatt, a mostohatesóm is otthon volt, mert vizsgaidőszak van neki.
Megnézte a gyűrűmet, első mondata, hogy ne érezzem rosszul magam attól, hogy kicsi benne a kő, legalább senki nem fogja ellopni... Utána meg hogy bár ahogy nézi, ez nem is gyémánt, hanem cirkónia, ezért nem is nézegeti tovább, mert attól neki fejfájása lesz. És hogy ő biztos nem mondana igent 2 karát alatt... Mindenki hallotta ezeket a beszólásokat, egyedül az anyja szólalt meg utána, ő is annyit, hogy "hagyd rájuk kislányom, kinek mi a fontos". Szóval még ő is úgy mondta, mintha valami szégyen lenne, hogy nem trilliós gyűrűt hordok a mindennapokban (tanárnő vagyok egyébként, a munkahelyemen még az is ki van nézve, akinek jobb autója van mondjuk, és nem biciklivel jár).
Vagy pl. hogy nem-e megalázó nekem, hogy a vőlegényem nem tud vezetni, és én vezetek mindenhová. Mert hogy ő biztos nem jönne össze olyannal, aki biciklivel, meg busszal jár.
De közben róla meg azt kell tudni, hogy borzasztóan apakomplexusos, már 16-17 évesen is 30-35 éves férfiakkal 'kavart' (titokban). Most is egy 46 éves ügyvéddel van együtt, aki persze mindent megad neki, viszi jobbra-balra, csak éppen az apja lehetne (22 éves a mostohatestvérem).
Ezzel szemben a párommal mi egykorúak vagyunk, és nem vagyunk tele passzív jövedelmi forrásokkal (a pasinak lakásai/apartmanjai vannak Budapesten kívül Dubaiban, Horvátországban és Ausztriában, és két pesti étteremben is van részesedése a munkáján kívül). Mi örülünk, ha nyáron elmehetünk 2x1 hétre nyaralni, meg évközben itthon valahová egy hosszúhétvégére. De nem is várnám el, hogy engem bárki hetekre utaztasson.
Szóval ezekkel a beszólásokkal eléggé agyon lett vágva az este, meg a hangulat is.
Főleg hogy kérdeztek az esküvőről is, mondtuk, hogy biztosan nem most nyáron lesz, mert nagyon sok embert szeretnénk meghívni, és azért nem olcsó mulatság ez, nem tudunk honnan csak úgy milliókat előszedni. Erre hogy akkor ez ilyen proli, pörköltes sátras lagzi lesz, ahol mindenki megtáncoltathat, aki borítékot ad?!
Lehet, hogy én vagyok túlérzékeny, de nagyon rosszul esik a viselkedése.
Remélem az esküvőre nem kap meghívót. Igazából egy ilyen embertől nem szabad felvenni ezeket a dolgokat, mert ő nem tett le semmit az asztalra. Nem azért él jómódban mert bármit is tett volna érte azon kívül hogy jó helyre tette be a p.ját. Ez nem teljesítmény.
Egyébként se a vőlegényed, se az apád nem védett be, végighallgatták ahogy degradálnak és sértegetnek? :(
"első mondata, hogy ne érezzem rosszul magam attól, hogy kicsi benne a kő, legalább senki nem fogja ellopni... "
Már ebből ordít, hogy pokolian irigy rád. A vőlegényedre, a boldogságodra, mindenre (ugye mindketten lányok vagytok?).
Szüleid helyében már ennél a mondatnál (ha előttem mondja) bezavartam volna a szobájába azzal, hogy akkor jöjjön elő, ha vége a vendégségnek.
Később továbbolvastam a nyitót. Nos, én őt biztosan nem hívnám az esküvőmre, lakodalmamra. Ha az apja (anyukád élettársa) megharagszik rám emiatt, inkább őt se. Ekkora bunkót!
Az apja helyében iszonyúan szégyellném magam, hogy így viselkedik a lányom.
Nem te vagy erzekeny, ez egy fasz, mar bocsanat.
Nekem sincs gyemant gyurum, nagy eskuvonk se volt, es meg elunk :D Szerettunk volna osszehazasodni a ferjemmel,de 5 millios gyuru es eskuvo helyett inkabb hazat vettunk, arra gyujtottunk.
Rettenetes ez az anyagiassag es hogy konkretan kurv...anak allt, mert nyilvan az ilyen “uzletember”-felek nem arrol hiresek, hogy komoly, monogam kapcsolatokba bonyolodjanak. Foleg nem egy 22 evessel. Fog o meg nagyot koppanni, ne felj.
En ezek utan egyaltalan nem beszelnek inkabb vele, nem hianyzik ez nekem.
Apukámnál kicsit ő a "kedvenc", mert ugyanarra az egyetemre jár most, mint édesapám anno.
Mikor én álltam pályaválasztás előtt, nálam is erőltette, hogy igenis oda menjek, végezzem el, később így átvehetem a munkáját, de engem az a vonal annyira nem érdekelt... Én tanítani szerettem volna, amit ő a mai napig nem fogad el szerintem.
Pl. mikor lediplomáztam, és szó volt róla, hogy anyukám és a nagyszüleim vesznek itt nekem egy lakást, kérdeztem az apámtól, hogy ő beszállna-e valamennyivel? Vidéken élünk, itt 10-15 millióért már lehet lakásokat találni, szóval nem azt vártam tőle, hogy 30 milliót zsebből kifizessen... Jómódban élnek nagyon amúgy, ezért nem is gondoltam, hogy 2-3 millió forintra nemet fog mondani. De hát hogy neki nincs pénze, ne gondoljam, hogy annyira tele lenne. Ja, majd erre 1 hónapra a mostohatestvérem 22 milliós autót kapott. És mivel sem ő, sem az anyja nem dolgozik, nem nehéz kitalálni, hogy ki fizette.
A vőlegényemet nem kedveli az apám, mert hogy szerintük sehol nem tart az életben, hogy képes egy felnőtt férfi beköltözni egy olyan lakásba, amihez ő semmit nem tett hozzá... Azt tudni kell, hogy ő nem származik vagyonos családból, az anyukája irodákban takarít, az apukája beteghordó. A párom pedig 16 éves kora óta dolgozik, az egyetemet is úgy végezte el, hogy közben végig főállásban dolgozott és amellett, hogy eltartotta saját magát, még otthonra is adott pénzt, vagy bevásárolt 2 hétre előre stb. Szóval így még jó, hogy huszonéves korára nem gyűlt össze neki tizenx millió spórolt pénz...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!