Mennyire ragaszkodnak a nők és férfiak a nemi szerepükhöz?

Ha annyira ragaszkodnánk, akkor egy nő már be sem tudna menni egy ajtón, ha egy férfi nem nyitja ki előtte:)

Összemodónak már egyre inkább, ez a helyzet.

Én egyáltalán nem vagyok beskatulyázós típus.

Én vagyok a nő, de ugyanúgy elvárom a barátomtól, hogy 12 órás műszakom után ő pakolja el maga után a koszos tányért meg a cuccokat.

Hivatalos dolgokat ráadásul amúgy is én intézem folyton, nem csak neki, hanem az egész családnak.

Minden szerephez rátermettnek kell lenni. A párom pl. nagyon ügyes kezű, mindent megszerel, megold.

Én meg a rendre és a tisztaságra figyelek oda.

Ha gyerekem lenne majd egyszer a páromtól ugyanúgy elvárnám, hogy éjjel ő is felkeljen hozzá, kicserélje a szaros pelust, és alkalmanként vigyázzon rá, hogy én tudjak haladni a dolgaimmal, netán egy kis szabadidős tevékenység.

Szóval én nagyon olyan voltam mindig is, hogy a kapcsolat egy kétfülű kosár, amit mindkét félnek egyformán kell cipelnie, nem pedig az egyik emberből málhás szamár válik.

Koedukáltak az iskoláink, koedukált az életünk!

Legalább a párkapcsolatokban lehessen valamelyest nő a nő, férfi a férfi, de csak amennyire jól esik. Nagyjából már mindenki ért mindenhez, kérdés, hogy ki csinálja inkább.

Itt a végén elég szép vita alakult ki a nemek otthoni munkaköréről, pedig a kérdés nem is erre irányult :D én végigolvastam, vannak érdekes vélemények, kicsit ide vág. :)

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

Mi ragaszkodunk a szerepeinkhez a férjemmel. És hihetetlenül jó az összhang közöttünk! Én háztartásbeli vagyok, ö dolgozik. Ennek az eredménye: amíg ö dolgozik, addig én itthon mindent megcsinálok, arra is van idöm, hogy csinosan várjam haza, így mire hazaér, van idönk egymással foglalkozni. Nem az van, hogy mindketten hazaesünk mint a másnapos hulla, aztán még ott a házimunka és a gyerek. Ö nem hagyja, hogy szereljek, pakoljak stb, én meg nem hagyom, hogy varrjon, kaját csináljon...mert egyszerüen elfogadtuk, hogy neki nincs érzéke a nöi dolgokhoz, nekem meg a férfi dolgokhoz. Az egyetlen amiböl mindketten egyformán részesülünk, az a kislányunkkal való teendök. Hiszen mindkettönkre szüksége van. És szerencsések vagyunk, hogy mi megtehetjük, hogy így éljünk a mai világban.

22/L