Édesapám meghalt. Hazahozzuk az urnáját. Volt hogy más is hazahozta rokonáét?

Amennyiben nem válik betegessé, mint a 20-as ismerőse, mindenkinek joga van hozzá. Egy nagynéni is otthon tartotta a férjét, egy üres szobában. Amikor már ő is a végét járta, az volt a kívánsága, hogy őt is vigyék haza a férje mellé, és míg nem adják el a házat, addig hagy legyenek ott ketten. Így is lett, egy szűk évig ott voltak. Az urna helyet mikor meghalt a férje megvette, és csak nemrég kerültek ki együtt a temetőbe. Ő is volt hogy "beszélt hozzá" de nem volt beteges. És bár tőlünk és a közvetlen családjától is messze állt még a hamvasztás is, senki nem szólt bele, elfogadtuk, és annyi. Neki így volt jó.

Kérdező, amennyiben nem zavar, és nem érzed rosszul tőle magad, (vagy aki vele él) akkor nem kell aggódni. Viszont ha plusz teher, akkor inkább vigyétek ki a temetőbe.

Én majd anyukámat biztos el fogom hozni, de ez valószínűleg (illetve remélem) még vagy 40 év múlva lesz aktuális.

Azt beszéltük, hogy szép emléket állítana az neki, ha a kertben ültetnék egy fát, aminek a gyökereihez szórom a hamvakat. Én nem szeretnék kerülgetni egy úrnát, ő viszont nem akar a temetőben lenni, de így mégis lenne egy hely, ahol kifejezetten tudnék rá emlékezni.

Édesapámat a szülőföldjén temettük el (tőlünk 600 km-re)

Addig nálunk volt az urnája, a nappali asztalán, ahol ebédelni is szoktunk.

Ha elmentünk mellette, megsimítottuk, de egyébként nem volt semmi különös. Nem volt nyomasztó vagy ilyesmi (persze még aktívan gyászoltunk, de nem tette rosszabbá)

Persze, milyen jól mutat a nagypapi a Réka szekrénysor tetején a rég kiürült Seguin és a VAT69 -es üvegek közt...

Dehogyis, nem bírnék együtt élni vele. Szóróparcella lett a vége.