Miért csinálja ezt anyám? Nem látja mi bajom?
Kicsit hosszú leszek, nem várom el senkitől hogy végigolvassa. Anyámék kiskoromban elváltak, így apám nem sokat törődött velem. Így nem is nagyon kötődök hozzá. Havonta egyszer találkozunk, akkor elmegyek hozzájuk. Anyukám nevel, amióta elváltak. Van 2 testvérem, az egyik 17 éves, a másik 7. Mióta a kissebbik megszületett, anyám kevesebbet törődik velünk, de úgy érzem velem a legkevesebbet. Nincs egy férfi a háznál, egy olyan akiben megbízhatok, és akivel megbeszélhetném a gondjaimat. Apukám sajnos elég komolytalan, így vele sem tudok beszélni. Anyám nem enged sehová a haverokkal, pedig nem csinálunk egetverő dolgokat...nem cigizek, néha egy kis alkohol van, de szerintem ezzel semmi gond. Tudom hogy nem egészséges. Anyám kórházban dolgozik, így ami kicsit is veszélyes, az tilos. Elmennék este 8kor futni, (tényleg csak futni) és nem mehetek, mert "veszélyes". Titokban kell kimennem futni, amikor dolgozik, mert ennyire félt engem. Sosem ülne le velem 10 percre, hogy mi a helyzet velem, mi volt ma a suliban.... de ha mégis beszélgetnénk teljesen kiakadna a legkisebb dolgon is. Még abba is beleköt ha facebookon egy betűt elrontok a kommentemben. Ez nem normális!!! A legjobb barátom is mindig mondja hogy ez nagyon gáz, hogy anyám évente 2x elenged egy buliba, és akkor is hivogat este 8kor hogy menjek haza, késő van. Múltkor, augusztus 20.-án kimentünk az ünnepségre haverokkal, és este 8kor eljött értem kocsival!!! Mondom neki, hogy ez nem normális, és neki áll feljebb, hogy idézem: "csak az idióta drogos haverjaidnak" van ez megengedve. Miközben minden normális gyereket elengednek augusztus 20.án egész éjszakára... jó megértem hogy félt, de ! 11 ! en vagyunk haverok, akik ott lettünk volna...hogy a francba ne tudnánk megvédeni magunkat... Csak annyit szeretnék hogy engedékenyebb legyen egy kicsit, és ne csak a hugommal foglalkozzon.
Mit tegyek?
Egy 15 éves srác.
Uhh,Te szegény ... :S Kegyetlen lehet így élni.
Próbálj meg vele leülni beszélgetni, és mondd el, mindent, amit érzel.Ha nem ért meg, akkor mégjobban nem normális.Költözz esetleg apádhoz, vagy valami...bár arról nem nagyon írtál, hogy arrafele milyen az élet.
Nem tudom, mit mondhatnék még, tényleg együtt érzek. :S Remélem azért valamennyit tudtam segíteni.
el kell h keserítselek az ilyen szülőt semmivel sem tudod befolyásolni bármit mondhatsz neki bármit csinálhatsz a csillagot is lehozhatod neki nem fogja semmi sem meghatni...!tudom mert nekem is ilyen az anyám ja de nekem még beleszól apám. ez meg fog változni amikor 18éves leszel. igaz még 3év de szerintem kibirod. az ilyen szülőnek nagyon csőlátása van ...
ha gondolod priviben elmondhatod h mi bánt! "személyesebb tanácsot" is adhatok ha gondolod
L/18
19:37 Ebben a percben elkezdenék csomagolni, hogyha apámnak nem lenne új felesége. De sajnos van. És 2 új gyereke abból a házasságból. A nő egy kész "sárkány", rendmániás és minden apróságon kiakad. A gyerekek pedig nagyon rosszul lettek nevelve, káromkodnak 5/7 évesen. Ha rosszak akkor kapnak a kezükre és kész...:S És ha odaköltöznék, akkor lőttek az összes haveromnak. Anyámnak nem tudom bemutatni őket, hogyha én nem felelek meg neki, akkor őket a pokolra küldené...
Ezt kihagytam: voltak kisebb-nagyobb botlásaim, loptam, és lógtam az iskolából, talán így akartam felhívni magamra a figyelmet tudat alatt. :S És anyám nem vette észre hogy ez az ő hibájából van...:S Mostmár tudtok mindent amit kell. Mit tegyek?
Én elég felnőtt vagyok a dolgokhoz. Szerintem rosszul láttad, mi csak 4-en élünk együtt. Anyukám, és 3an gyerekként. A nővérem cseppet sem hasonlít egy 17 évesre, mind külsőleg, mind belsőleg. Leginkább 14 évesnek. Szóval rá semmivel nagyobb dolgot nem lehet bízni mint rám. Családi terv alatt mit értesz? Most anyám azt látja, hogy senkinek semmi baja így. Nagyritkán, mikor nagyon kiakad valamin, elkezd sírni, hogy: "Mi nem is foglalkozunk vele, az lenne a legjobb ha elmenne örökre. Nem tudja mivel érdemelte ezt ki." A nővéremmel szokott vitatkozni nagyon, olyankor szokott ez lenni. Én vagyok az a személy ebben a családban, aki a legkevésbé hiányozna. (legalábbis én így érzem)
Utálom ezt a helyzetet. :( Utálom hogy minden nap boldognak néznek mikor belül teljesen össze vagyok omolva :( Utálom hogy anyám több pénzt költ olyan dolgokra, amikből semmi hasznunk, például önkéntes munkák. Mert igen, önkéntes munkája is van. Csak nem tudom minek, mikor így is túl sokat dolgozik. Őszintén megmondom, sokkal jobb mikor nincs itthon. És szeretném ha ez nem így lenne. Hogyha engedékenyebb lenne, hogyha nem csak elvárásai lennének. Jövőre elmegyek diákmunkára, legalább nem ülök itthon egész nap. Remélem kibírom valahogy...az a legszomorúbb hogy ő SEMMIT nem vesz észre abból hogy milyen sza.rul vagyok. :S
"Én vagyok az a személy ebben a családban, aki a legkevésbé hiányozna. (legalábbis én így érzem) "
Ezt te komolyan irtad????????
Amit leirtál, abból az jön le, hogy nagyon szeret benneteket. Téged is. Csak Ti vagytok neki. És szüksége van rátok. Tudod mennyivel egyszerübb lenne felelőtlennek lennie, nem törödnie semmivel. A szülők elsődleges feladat, hogy épen egészségben megéljétek a felnőtt korotokat. Másodlagos a harmonikus család, harmadlagos a szellemi fejlődésetek. Anyád az elsővel küzd nagyon. Az élet nehéz és ő egyedül van. De biztos vagyok benne, hogy bármelyikőtökért gondolkodás nélkül az életét adná. Nem tudom , hogy milyen környéken laktok, hogy nyolc után veszélyes kimenni. Pesten vannak ilyen helyek. Jó tudom lassan kezdesz felnőni, egyre nagyobb a szabadság igényed. Mondd meg édesanyádnak, hogy bizhat benned, vigyázol magadra (És vigyázz is!). De ne siettesd. Van időd. És lassan ő is észreveszi, hogy ügyesedsz, kezdesz jól tájékozódni az élet dolgaiban, észre veszed a veszélyt, és el tudod kerülni. Légy türelmes.
A lelki dolgokról pedig annyit: Rosszul érzed magad. Tinédzser vagy. Ez így szokott lenni. Tényleg normális. Ha beszélni akarsz valamiről anyáddal kérd meg, hogy hallgasson meg. Szinte biztos vagyok benne, hogy nem tud segíteni. Azon, hogy az élet szar senki sem tud segíteni.
Egy tipp, nálunk bevált: Öleld meg gyakran. És maradj a karjaiban egy kicsit. Ha magasabb vagy kérd meg, hogy álljon fel valamire, hogy újra kisebb lehess, és úgy öleljen meg. Az élet tényleg nehéz,és sokszor szar, és sokszor keménynek és vagánynak kell lenni.De néha érezned kell a biztonságot, és a meghittséget újra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!