Miért csinálja ezt? Nem tudtam, hogy meg fogom bántani!
Egyik nő ismerősömmel összefutottam a minap. Sűrűn szoktam látni, és néha váltunk pár szót. Elkezdett kérdezősködni a terhességemről.. Én persze szívesen válaszolgattam neki. (most várjuk első babánkat)
Aztán, puszta kíváncsiságból megkérdeztem tőle, hogy ők mikor szeretnének babát a párjával. Na ekkor szinte magából kikelve elkezdett oktatni. Olyanokat mondott (fennhangon) hogy ez magánügy, és senkinek semmi köze hozzá.
Meg, hogy Őt nem tartja el az ura, Ő saját magát tartja el, és ezért nem engedheti meg magának, hogy gyereket vállaljon. A párja nem ad neki pénz semmire.. Hogy Ő nem fog segélyekre szülni, ő inkább karriert épít stb. Meg, hogy sok anya megszüli a gyerekét, aztán lepasszolja a nagyinál.. Ő nem akar ilyet, Ő magának akar szülni.. Áh és még rengeteg dolgot mondott.
Egyfolytában éreztem, hogy rám célozgat, és mintha meg akart volna bántani, pedig higgyétek el, hogy cseppet sem rossz szándékkal tettem fel a kérdést. Csak úgy voltam vele, hogy mivel Ő is kérdezgetett, tök normál hangnemben, így én visszakérdezek, puszta kíváncsiságból.
Azt hiszem érzékenyen érintette a kérdésem, de még annyira sem hagyott szóhoz jutni, hogy elnézést kérjek tőle, vagy, hogy eltereljem a szót. Csak fújta fújta, és éreztem, hogy meg akar bántani.
Aztán eltelt pár nap, és visszahallottam egy két embertől, hogy ez az ismerősöm olyanokat mondott rólam, hogy micsoda tapintatlan vagyok, olyan kérdéseket teszek fel, amik nem tartoznak senki másra, csak rá, meg a párjára. (Pedig pont az a fura, hogy Ő is kérdezgetett engem) Aztán ez az illető, akitől visszahallottam a dolgokat, azt is mondta, h ez az ismerősöm nagyon szeretne babát, meg házasságot, de a párja egyikre sem vevő.
Én ezt nem tudtam!!! Hisz, soha nem beszélgettünk azelőtt ilyesmiről..
Ha ennyire kellemetlen volt neki a téma, akkor miért nem váltott? Miért magyarázkodott fennhangon? Nagyon rosszul esett, amiket mondott. Pl, hogy Őt nem tartja el az ura (gondolom úgy, mint engem). Pedig tudja jól, hogy most diplomáztam és ezért nincs még munkám.
Mikor legutóbb láttam, odamentem hozzá, és megkérdeztem tőle, hogy haragszik e rám, mert láttam, hogy nagyon "pukkadós" az arca. Erre azt mondta, hogy nem, de rosszul esett neki, amit kérdeztem. Erre én bocsánatot kértem, és elmondtam neki, hogy nem tudtam, h ennyire mélyen fogja érinteni a dolog. Ő pedig annyit mondott, h elejtsük el.
A gond az, hogy azóta is én vagyok a közellenség. Fűnek fának meséli, hogy tapintatlan genya vagyok :(
Mit csináljak? Vagy tényleg nem szabadott volna feltennem neki a kérdést?
A férjem azt mondja, hogy ne foglalkozzak vele, de ez nem olyan könnyű..
Igaz, hogy a legidegesítőbb kérdések közé tartoznak a mikor lesz már baba, mikor mész férjhez jellegűek, ezek azok, amiket nem szoktam feltenni, de az ismerősöd alaposan túlreagálta a dolgot.
Biztos valami fájdalmas pontot érintettél az életében, de akkor sem megoldás, hogy rád vetíti ki a saját problémáit.
Hát, szerintem a gyerektémát illetlenség firtatni.
Az, hogy téged kérdez a terhességről, azért oké, mert terhes vagy, tehát nálad ez aktuális. De mást megkérdezni... általában a nőknek ez kényes téma. Láthatod, hogy miért.
Szerintem is kivetítette rád a benne felgyülemlett feszültséget!
Plusz valószínű tudattalanul féltékeny rád, amiért neked sikerült az, amiről ő csak álmodozik. Tényleg nagyon túlreagálta a dolgot, és hogy ezt ne kelljen bevallania magának, "legjobb védekezés a támadás" alapon elkezdett ő negatív dolgokat terjeszteni rólad.
Azért azzal is vigyázz, amiket visszahallasz, mert ha látják rajtad, mennyire bánt ez téged, esetleg rátesznek még egy lapáttal a közös ismerősök, közben ő csak elejtett esetleg egy mondatot.
És ne felejtsd el, terhesség alatt még érzékenyebb az ember:) Szerintem ne idegesítsd magad ezen, nagyon intelligensen kezelted a helyzetet azzal, hogy nyíltan elnézést kértél tőle. Feltettél egy ártatlan udvariassági kérdést, nem szándékosan, de belegyalogoltál a lelkébe, és azóta is ezen rágod magad. Nem ér meg ennyi energiát, hiszen nem rossz szándékkal faggattad, engedd el ezt a problémát. Az ő gondja az ő problémája, te ne csinálj magadnak problémát belőle.
Aki ismer mindkettőtöket, tudja, hogy nem egy rosszindulatú némber vagy (bármit mesél is ő), ne izgulj :)
A férjed adta a legjobb tanácsot, hallgass rá!
Ez a baj a kisvárosokkal illetve a falvakkal...
Ne stressszeld magad,felesleges:) A pocaklakódra koncentrálj inkább, hogy minden rendben legyen veletek.
Ezt a nőt én nagyon sajnálom,de tudod attól még, hogy neki sz*r és sajnálnivaló élete van,nem volt oka arra,hogy gonoszkodjon veled!Az ilyen jobb is ha nem vállal soha gyereket!
Feltettél egy normális kérdést az ő baja hogy nem tudta normálisan kezelni a dolgot.
Nekünk évekig nem sikerült a baba,eleinte csak szépen megkérdezték mint te,válaszoltam hogy még nincs tervben(férjem kérte hogy ne teregessem ki a szennyest)aztán ahogy teltek az évek a beszólások egyre durvábbak lettek.Az már bántó volt.Egy idő után már ha valaki rákérdezett simán mondtam hogy probálkozunk de nem sikerül,ahogy ez elterjedt a faluban soha senki nem kérdezett rá többet,viszont faluszenzáció volt mikor kiderült hogy sikerült a baba.
Köszönöm a válaszaitokat! :)
Az utolsó válaszolónak pedig gratulálok a babához! :)
Az a baja, hogy féltékeny rád. Ő meg szeretne már gyereket, és a párja nem, vagy a másik, hogy próbálkoznak, de nem sikerül, csak nem akarja mondani. Sz..d le nagy ívbe, menjen pszichológushoz, ha baja van.
Gratulálok! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!