Miért csinálja ezt velem az anyukám? Mit tegyek?
19 éves lány vagyok, a barátom 16 és fél éves. A korkülönbségből adódóan vannak néha problémák, de alapvetően nagyon szeretjük egymást.
Most a héten már úgy volt, hogy szakítunk, de mégis kibékültünk.
Anyukám tegnap este bosszúsan jött haza a munkahelyéről, és ahogy megtudta, hogy mégis kibékültem a barátommal, mint akit elvágtak... Látszott rajta, hogy nem hogy ideges, de visszafojtott dührohama van.
Tegnap este a barátoméknál aludtam, és olyan dél körül jöttünk haza, úgy volt, hogy elmegyünk sétálni, anyukám úgyis csak 3-4 óra körül ér haza a munkából. Hát nem ez történt, fél egyre itthon volt. Ahogy észrevette, hogy a barátom is itt van, lebiggyesztette a száját, és látszott rajta, hogy marhára nem tetszik neki. A barátom köszönt neki, de ő állítólag ezt nem hallotta (amit nem hiszek el neki, mert teljesen jól hallható volt), így ő sem köszönt neki, csak felhúzta az orrát. Szegény srác azt hitte, hogy őt most legszívesebben felrúgná anyukám műholdnak, és direkt nem köszönt neki, így inkább fülét-farkát behúzva hazament.
Ezek után anyukám elkezdett velem üvölteni (de szó szerint), hogy nem igaz, hogy nem tudtam volna elmosogatni (jelzem, volt 2 db tányér, egy vizespohár, meg egy kis fazék...). Mondtam neki, hogy dehát most értünk haza nemrég, hogy mosogattam volna? Erre felháborodott, hogy nem igaz, hogy nekem mindent mondani kell, hogy én milyen vagyok, és akkor menjek a barátomhoz, őt nem érdekli semmi, azt csinálok, amit akarok. Tudni kell, hogy ha valamit meg kell csinálnom itthon, akkor mindig szólt előre, hogy jöjjek haza korábban...
Kérdeztem tőle, hogy most az a baja, hogy kibékültünk? Azt mondta, igen, mert hogy az a szemét gyerek engem meg sem érdemel, ésatöbbi. Mondtam neki, hogy erről nekem nem ez a véleményem, de oké, legyen így. De én akkor is szeretem, és ezen semmi nem változtat.
Erre fogta magát, megint kijelentette (dühöngve), hogy akkor hívjam vissza és menjek vele ahová akarok, őt nem érdekli semmi, "sz*rik ő mindenre".
Még abban is hibás voltam, hogy nem bírtam elviselni, hogy szidja a szerelmemet, és sírva fakadtam...
Miért ilyen? Mit tehetnék, hogy újra a régi legyen?
Akárhányszor próbálom megbeszélni vele, elrohan itthonról.
válasza:Irritálja, hogy egy gyerekkel jársz.
Megmondom őszintén szülőként engem is idegesítene, de én jelenetet nem rendeznék, egyszerűen az én házamba nem jöhetne, utána engem nem érdekel, az idő úgyis megoldja, majd rájön magától,hogy nem oké ez.
válasza: válasza:Figyelj! Ezt még elolvasni is fájt, hogy milyen anyukád van neked. Sajnállak de őszintén :( Nem szólhat bele az életedbe...
Ha ezt nem tudod elviselni, menj el valahova. Én tuti, hogy elköltöznék. Lehet, hogy nem lenne a legjobb viszony az anyukámmal, de én ezt nem hagynám.
Bármit megtennék, csakhogy nyugtom legyen. Nem tudom, hogy bírod.
Már egy éve együtt vagyunk, és semmi baja nem volt a barátommal - eleinte.
Utána szépen lassan elkezdte bemesélni magának, hogy neki a szemébe hazudik, ésatöbbi.
Ebből persze nem igaz semmi, de olyan, mintha a falnak beszélnék, nem hiszi el nekem sem, merthogy én csak védem, hogy hogy "jaaaj mert ő egy szent gyerek". Senki nem mondta, hogy szent, de attól nem kéne lealáznia porig, pláne nem előttem, mert nekem ez jobban fáj, mintha hasba szúrnának...
Nem ilyen ő mindig, általában nagyon jól elvagyunk, csak néha így rátör a dili-roham, és ilyenkor nem tudok mit kezdeni vele :S
Depressziós volt, orvoshoz is járt vele, de szerintem a mai napig sem múlt el neki - de ha meg ezt felhozom neki finoman, megsértődik.
Elég erősen gondolkodok rajta, hogy munkát keresek és elköltözök (ha más nem, a barátomékhoz albérletbe, mert lenne hely, és barátomnak sem lennék a nyakán, mert kollégista), de jelenleg épp egy 2 éves technikusira járok, idén fejezném be, és nem szeretném pont a cél előtt feladni. Ráadásul ez a szakma az életem (pék-cukrász leszek)...
Iskola mellett dolgozni nem tudok, mert heti két napot járunk iskolába, a maradék 3 pedig szakmai gyakorlat külső cégnél - egyik héten pékség, másik héten cukrászat, és ráadásul egyik délelőttös műszak, a másik éjszakás. Hétvégére talán találhatnék valamit, de néha hétvégére is behívnak gyakorlatra, illetve barátommal a kollégium miatt csak ekkor tudok találkozni, erről pedig nem szívesen mondanék le...
válasza:Hát kicsit furcsálom,hogy fiatalabb a srác, de nem olyan sok a korkülönbség :) Próbálj anyuddal beszélni, miért nem engedi,hogy együtt legyetek, nem biztos,hogy örökké együtt lesztek,stb.
Nekem is volt problémám a párommal kapcsolatban,hogy idősebb volt,elvált...2 és fél évig semmi probléma nem volt,de utána...én sem tudtam elviselni,ahogy ócsárolja a pérom, s egyben engem is(anyám), ezért én elköltöztem.
20/L
Engedi ő, semmi ilyesmi nem volt benne... Most meg pláne, hiszen "sz*rik rá, azt csinálok, amit akarok"... Sőt, mint írtam, eddig semmi baja nem volt vele... Volt, hogy nekem mondta, hogy ezt meg ezt mondjam meg neki (pl. hogy ne rúgja szét a fürdőszobaszőnyegeket - bár azért szerintem nem olyan vészes dolog azt helyreigazítani), de én is megmondtam neki, hogy ha annyira hangoztatja, hogy ő olyan őszinte meg mindenkinek mindent a szemébe mond, akkor miért nem mondja ő? Erre a válasz mindig az, hogy "meg is fogja" - amiből persze nem lesz semmi, de ezt sem szabad megemlítenem neki, mert ezen is csak sértődés van...
Nagyon utálom ezt a helyzetet, úgy érzem magam, mint akit szíven lőttek kb.
Nagyon fáj, hogy iylen velem anyukám, mert én igenis szeretem, hiába hiszi azt, hogy nem. Mert ezt is a fejébe vette, mivel én minden hétvégén a barátoméknál alszok. Abba nem gondol bele, hogy én egész héten itthon vagyok, minden nap találkozunk, de a barátom kollégista, és a szüleivel csak hétvégén találkozik... Mondtam már ezt neki, de annyit reagált rá, hogy "jólvan, de akkor is"...
válasza:Mellesleg most itthon ülök a veszekedés óta, nyelem a könnyeimet, ő meg azóta lefeküdt és elaludt.
Szívem szerint elmennék a barátomhoz, mert már a puszta jelenléte megnyugtatna, de nem tudom, hogy egyáltalán mehetek-e...
Ha elmegyek, az lesz a baj, ha nem, akkor meg úgysem szól hozzám, és csak ülök itthon k*ssban, bőgve...
válasza:Talán anyukádban van némi féltékenység is a barátod miatt. Azért gondolom, mert írod, hogy nem tetszik neki, hogy ha náluk alszol. Valószínű fél, hogy eljön az idő, mikor végleg elköltözöl otthonról, még akkor is, ha folyton azt hangoztatja, hogy menj, ahová akarsz.
A leírásodból úgy veszem ki, hogy csak kettesben éltek anyukáddal, és lehetnek egyéb gondjai is, amik nyomasztják, nem hiába volt depressziós is.
Kár, hogy nem gondolja át józan ésszel, hogy ha Te szereted ezt a fiút, akkor kár megkeserítenie ilyen módon a helyzeted, mert az soha nem vezet jóra. Viszont mindketten még elég fiatalok vagytok ahhoz, hogy ez a kapcsolat legyen az utolsó, életre szóló, mert nem valószínű, hogy így lesz. Erre gondolhatna anyukád is. Ha pedig mégis, akkor pláne nem kellene ilyen hozzáállással mérgeznie a helyzetet. Arra azért vigyázz, hogy teherbe ne ess! Talán ez az egyetlen, ami rossz következményekkel járna ebben a kapcsolatban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!