Van olyan családtagotok, ismerősötök, aki öngyilkos lett (fiatalon)?

Amúgy annyira szomorú, hogy egy pár normális válasz le lett pontozva. Nem is értem miért. Pl. 1, 2, 10, 13, 14.

Őket miért?

Nem közeli ismerős, egyik régi barátnőm férje. Régen többször találkoztam velük.

Nagyon megdöbbentett mikor hallottam. Nem tudom máig se, hogy miért tette. Két kisgyereke maradt fèlárván.

A ragaszkodás egy másik emberhez tönkre tudja tenni az ember lelkivilágát. És akik azt kérdik, hogy nem gondol a családtagokra, képzeld el, nem! Lehet valaki szereti a családját, vagy épp nem annyira, lehet vannak barátai, vagy nincsenek, sok esetbe ez a hatalmas ragaszkodás elveszi az ember eszét. Persze nem csak ez lehet kiváltó ok arra, hogy megöli magát valaki. Lehet egyéb más sikertelenség az életben, betegség, akármi.

26 évesen (jelenleg 33 vagyok), első komolyabb kapcsolatom nagyon csúnyán megszenvedtem. Már mint a szakítást. Nem voltam a nők szíve gyöngye soha, nem is ment. Mikor szakított a csaj másfél év után, tönkre mentem lelkileg. Öngyilkos akartam lenni. Belebetegedtem.

Habár nálam pont az a kategória van, hogy nem szeretem a családom. De ha még szeretném is, tudom, hogy nem érdekelne. Eléggé elcseszettnek és szarnak érzem az életem azóta is, de hála az égnek, akkor akartam csak öngyilkos lenni. Vagy is pár évig volt bennem gondolatként, meg volt néhány begyógyszerezés, stb. Ha elszáll az ember agya, nem gondolkodik tisztán.

Szerencsére közeli ismerős, vagy rokon ne volt.

Egy nem közvetlen kollégám lett öngyilkos pár éve, de csak pár mondatot beszéltünk, meg persze köszöntünk egymásnak. Még így is megdöbbentett, mert mosolygós, vidám, kiegyensúlyozott embernek tűnt. Valami családi ok volt a háttérben: elhagyta a felesége és lelépett a gyerekekkel vagy hasonló.

Általános iskolában egyik osztálytársnőm anyukája lett öngyilkos. Nem ismertem, de szegény lányt eléggé megviselte, amúgy is zűrös családja volt, próbáltuk talpra állítani.

A bátyám, 38 évesen. Az oka nagyon röviden az volt, hogy elhagyta a párja és egyben a kisfia anyukája. De ennél azért jóval bonyolultabb, régebbre viszanyúló és több szálon futó dolog ez, csak nem akarok regényt írni.

4 éve már, hogy nincs köztünk. Hát mit mondhatnék, továbbléptem, mert muszáj, nekem is van családom, férjem és gyerekem, illetve ott van Anyu, Apu és a másik bátyám, de még mindig nincs nap, hogy ne gondolnék rá. Teljesen túltenni talán sosem fogom magam, főleg mert rengeteg a kérdés, amire már soha nem kapok választ, és ez a tudat nem hagy nyugodni.

Nem volt semmilyen előjele egyébként. Nyilván nagyon maga alatt volt, de aztán idővel elkezdett jobban lenni, tervezni a jövőt, megcsinálgatni mindent a lakásban amit kivett, többek közt a gyerekszobát is unokaöcsémnek, hogy majd ha épp nála lesz, legyen ott is szobája...vett magának dolgokat, új TV-t, új ruhákat, órát, stb. Aztán egy nap derült égből jött a telefon, hogy öngyilkos lett.