A sógornőm 40 éves Se kutyája se macskája. A szüleivel él. Igazából barátja sem volt még mert senki sem megfelelő számára. Mit tegyek?

-Próbálj szerezni neki 1 pasit.

-Ha nem sikerül szerez neki 1 kiskutyát.

-Ha semmi nem sikerül.A férjed állítsd választás elé vagy ő vagy te?

#20-nak igaza van. Szerintem egyrészt a férjedet kell egy kicsit tökösebbre alakítani, ne maradjon kisfiú, hogy megvédje a te és ő szféráját a nővérével szemben és a szüleivel szemben is. Mivel már a felesége vagy és gyereketek is van, ez a férjed elsődleges felelőssége. A Biblia is ezt írja, hogy a férfi elhagyja a szüleit az asszonyáért. Ha ezotériás lennék, azt mondanám, hogy a felnövésben ez neki a karmikus feladata, de így csak azt mondom, hogy ez az ellenállás lenne egészséges. Ha kell, akkor ehhez vegyen igénybe pszichoterápiát a férjed.

Akik ennyire beavatkoznak mások életébe, mint a nővér, azt azért teszik, mert nekik nincs vagy nagyon szar az életük. Ezen csak ő - a nővér - tud változtatni (segítséggel = terápiával), mielőtt elmegy mellette az élet. Az ellenkezőjét a szülei sem akarhatják! Ezt kell illedelmes hangnemmel, de a nővér és a szülők arcába tolni. Ha kell, többször. Egészen addig, amíg vagy vissza nem vesz az arcából vagy terápiára nem megy. Ha egyik sem, akkor a kapcsolatot kell szigorúan kontrollálni (bejelentkezés, hívatlanul be nem engedés stb.).

Az autisták nem avatkoznak be más életébe megmondóemberként.

23-ra:

Azért gátat kéne vetni annak is, hogy anyósodnak és sógornődnek rendszeres délutáni program, hogy nálatok ülnek. Amúgy nem is értem: mindegyikük ennyivel hamarabb hazaér a munkából, mint te? Különösen a férjeden csodálkozom.

De az előzőektől függetlenül: ha ott ülnek, a sógornőd LEGELSŐ beleszólós mondatán föl kéne csattannod és olyan veszekedést csinálnod, hogy mindenki azonnal haza akarjon menni. Ha a kertben rendezkedne, nyugodtan vedd ki a kezéből a szerszámot és mondd meg neki, hogy legközelebb hozzá is fogod vágni, ha meglátod ott dolgozni.

Keménynek tűnik, amit javaslok, de el kell érned, hogy a sógornőd ne érezze magát jól nálatok. Csak így tudod leszoktatni az odajárkálásról.

Amúgy, jót mosolyogtam azon, hogy EGYÉBKÉNT minden rendben köztetek. Szerintem a férjed egy szélsőségesen konfliktuskerülő ember lehet, és ennek - mondjuk meg őszintén - te is haszonélvezője vagy. Magyarán: amíg nincs itt anyós és sógornő, addig te dirigálsz otthon, ezért tök jól megvagytok. Ha sógornő megjelenik és dirigál, akkor van konfliktus a két dirigens között. Ha a férjed egy karakán ember lenne, akkor a sógornőd nem járkálna oda észt osztani, viszont köztetek lenne több konfliktus, mert a férjed veled szemben is markánsan képviselné az álláspontját (gyereknevelésről, kerti munkáról stb.). Hidd el nem véletlen, hogy ilyen konfliktuskerülő emberbe szerettél bele, ill. hogy férjed megszokta, hogy otthon a nők erős egyéniségek és ő is tudat alatt ilyet választott magának.

Szerintem meg nem a te dolgod, a férjed dolga és nála kellene kiverned a balhét azért, hogy állítsa le a rokonait.

Az tök normális, hogy vendégségbe mennek a szomszédba, azt kellene tisztázni csak, hogy melyik napon jöjjenek, vagy ha kell valami, akkor szóljanak oda, te/ti átviszitek, vagy átjönnek érte és mennek is.. Ezt mind a férjednek kellene rendezni, nem neked, az ő rokonai. Ha te ott pattogsz, ő meg tűr, akkor persze, hogy ellened beszélnek, te lázítod a férjed ellenük, úgy érzik a férjed szeretné ezeket, csak te nem.

Érdekes helyzet, mert itt a nővére meg az anyja mintha a férjed "barátai" is lennének, nem csak a rokonai, szóval annyira nem lehet őket kiszedni az életetekből.

Egyébként az érződik, hogy nem a legélesebb kés vagy a fiókban, és lehet, hogy a nővérnek vannak jó meglátásai, de meg kellene ezeket tartania magának, alap emberi illem, hogy csak akkor traktáljuk a másikat, ha kérdez. A férjed kikéri a véleményét szerinted? Megkérdezted már erről? Lehet ő kezdeményezi a megbeszélős dolgokat.

Egyébként frászt kaptam, hogy én is erre haladok, 40 évesen kapcsolat nélkül, mert senki sem elég jó.. de persze ott az ellenpélda, a ti kapcsolatotok borzalmas, nem te vagy a férjed bizalmasa, nem te és a gyerekeid vagytok a férjed családja, a férjed egy kisfiú, akit vagy te vagy az anyóség irányítanak, a férjed nem osztja meg veled, miről beszélget a barátaival, csak hallgat.. inkább egyedül, mint ilyenben. A férjemnek én szeretnék lenni a bizalmasa az én tanácsom kérje ki, én kérhessem ki az övét, az én és a gyerekeink érdekeit vegye előre, ahogy én is előre veszem az övét és a gyerekekét..

Én is ebben a helyzetben vagyok, ezért a sógornővel valamennyire együtt érzek, nekem sem elég jó semmi és senki, de így sem lehet élni, hogy örökké egyedül, az meg nem oké, hogy rátelepszik másokra kéretlen véleménnyel.. De szerintem ez nem kéretlen, minden a férjeden bukik, szerintem ő szereti az ilyen megbeszéléseket és magától nem ellenkezne, csak azért teszi, mert te mondod neki. A férjed az egész okozója, nem a sógornő! Ha a férjed kiállna magáért, és megmondaná, hogy majd akkor mondjanak véleményt és beszéljék meg a dolgokat, ha ő kéri, akkor a rokonság leállítaná magát.. De ő ilyet nem tesz!

"Sajnos még ott nem tartunk, hogy elvehessuk a kulcsot mert nincsen még keritesünk és kapunk, éppen csináljak, tehát nyitott a kert."

Szerintem te is tudod, hogy ha kerítésetek lesz és zárható kaputok, akkor épp ugyanígy be fog járni hozzátok a sógornőd, amikor akar, mint ahogy most bejut a kulcsra zárható házba.

Nem ezen múlik, hanem azon, hogy ti - elsősorban a férjed - tud-e annyi egészséges határtartást felmutatni, amivel el lehetne érni, hogy a sógornőd és az anyósod tiszteletben tartsa a privát szférátokat, ne lógjanak rajtatok kéretlenül, és főleg ne rendezkedjenek nálatok.

Ez a férjed fejében dől el, nem pedig azon, hogy van-e kerítés és kapu.

De nyilván nem véletlen, hogy a férjed felnőtt férfiként is a családja közvetlen szomszédságában képzelte el az életét, aminek most te is viseled a következményeit.

Hát kérdező, vakfoltod van, de akkora, mint a Nap! "Van halistennek annyi eszem, hogy a gondjaimat meg tudom segítség nélkül oldani." Itt az élő példa, hogy dehogy tudod! Hát képtelen vagy elérni, hogy a saját életedet, a saját házadat ne mérgezze tele a férjed hívatlan rokona! Ez pedig minden, csak nem nagy probléma! Ha ennyivel nem bírsz, mit kezdesz egy ténylegesen nagy problémával?

"Ha úgy adódna, egyedül is meg tudnék élni." Hát akkor győzködd magad erről intenzívebben. Valójában te rettegsz a válástól, ezért eltűröd, hogy a férjed egész pereputtya vele az élen zsigerig alázzon! Konkrétan kirágják az életedet, és te ezt tűröd. (Ami a technikát illeti, én ennyi szép szó után konkrétan megtépném a nőt, megfognám a feje tetején a hajat, és szó szerint kirúgnám a hátsóját az ajtón úgy, hogy a haja a kezemben maradjon.)

"A férjem két helyre akár megfelelni, amivel nincs is baj." Hát hogyne lenne! Nem lehet megfelelni valaminek és ugyanannak az ellenkezőjének is. József Attilával szólva "ügyeskedhet, nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret." A férjednek neked kell megfelelnie, mivel TE vagy a választott családja. Ha a kettő megfér egymás mellett, ideális állapot. Ha nem fér meg, akkor egyértelműen köteles téged választani. Vagy válni. Itt téged nem szeretnek. Sőt: utálnak. Én biztos nagyságrendekkel többre becsülném magam annál, mint hogy boxzsáknak használjanak. Innentől a te döntésed, nem a férjedé. (Vagy ex férjedé.)