A sógornőm 40 éves Se kutyája se macskája. A szüleivel él. Igazából barátja sem volt még mert senki sem megfelelő számára. Mit tegyek?

Kérdező!

Te és férjed a férjed szüleivel együtt laktok?

Ha igen, akkor a leírásból következik, hogy a férjed testvérével is együtt laktok, hiszen sógornőd a szüleivel lakik.

Akkor adódik a megoldás: Tessék külön költözni!!!

Ha nem, akkor hogyan jut be hozzátok? Én biztos nem engedném be a kapun. Ott megmondanám neki, hogy ez a MI házunk és kertünk, és a MI családi életünk. Melybe sem szüleinktől, sem testvéreinktől nem kérünk beleszólást vagy segítséget.

Az más kérdés, hogy mit csinálj, ha a férjed beengedi, mert szerinte ő egy zseni, aki mindig bölcs tanácsokat ad, és segítsége nélkülözhetetlen a kertben.

Nos, az ilyen hülye férjet illett volna korábban kiszűrni, mondom ezt férfiként. :-)

Most annyit tehetsz, hogy akár éles veszekedések árán is, de kikényszeríted, hogy elmenjen tőletek, ha már a férjed beengedte. És ha holnap is jön, csinálj holnap is cirkuszt. Ha ott lesz, holnapután is. Talán rájön a maflája, hogy nálatok nem kellemes neki az ott-tartózkodás. Férjed, amilyen mulya, nem hinném, hogy emiatt elválik tőled. :-)))

Amikor jön, közölném vele, hogy ma nem alkalmas a látogatása. Majd szólok, majd keressük egymást, de a közeljövőben ez nem aktuális.

Az ő élete nem a ti életetek. A ti otthonotok nem az ő otthona.

Te szereted a saját otthonodban a saját tempódban a saját elképzeléseid szerint végezni a munkádat.

Szükségetek van az intim családi együttléteitekre, hogy gondot, örömöt, bánatot, beszélgetést, vitát, szeretetet együtt, külső szemlélő nélkül éljetek meg.

Ami a kertkaputól befelé történik, kizárólak a férjedre, rád, a gyerekeidre tartozik.

Hogy? Beszél a férjeddel 1-2 órát, és utána nem szól hozzád? A férjed? Hát hallod, az első ilyen alkalomnál levettem volna a gyűrűt az ujjamról, aztán megmondtam volna, hogy vegye feleségül a tesókáját. Nem konkrétan a válás miatt, de biztos tudtára adnám, hogy ha ennyire befolyásolható, akkor legyen velük,de az én életem idejét ne pazarolja.

Az én sógornőm csak hú de jól tudott főzni.

-finom, csak a nővérem így csinálja, meg a többi. Aztán hazajött, és nem volt kaja. De semmi. Még a lisztet is eldugtam. Mindent, ami a konyhában volt. Meg is kérdezte a kedves férjuram, hogy mi történt? Én meg szépen elmondtam neki, hogy írjon listát a nővérkéjének, és majd ő főz nekünk. Ha nem nekem kell boltba szaladgálni, meg főzni napi két órát minimum, akkor majd én is dícsérgetni fogom a kisasszonyt. Azóta szó nélkül megeszik mindent. Hozzáteszem, hogy ízlik neki amit főzök, de valahogy nem tudja felfogni, hogy ahány ház, annyi szokás.

Ez sajnos egy nagyon tipikus viselkedése az olyan embereknek, akiknek kvázi nincs saját életük, illetve boldogtalan és sz@r életük van, amin képtelenek változtatni pozitív irányban és megoldani a saját életüket, ezért a boldogtalan sz@r életük romjain álldogálva úgy gondolják, hogy majd mások életét akarják megoldani (valójában hozzárohasztani a saját életük szintjére!), s imádják megmondani másoknak a tutit erőszakosan, hogy mit kellene nekik csinálni, hogy jó legyen, ami igazából nyilvánvalóan egy egészen abszurd dolog. Viszont általában az ilyen emberek egy valamiben nagyon tehetségesek, a manipulálásban és a látszatkeltésben, amivel a felületes szemlélő számára és a saját szintjükön levőknek el tudják adni mintegy befőttként, vagy lekvárként azt a - valójában - sz@rt, amit rá akarnak másokra tukmálni. És igen, ennek a típusnak bizonyos "alfajai" imádják áldozati pózba vágni is magukat, amikor valaki ellene mer mondani a természetesen "mindíg csupa jószándékból" előadott tanácsaiknak, vagy gátat mer vetni az irányításmániájuknak, amivel "természetesen" mindíg másokat terhelnek és nem tisztelnek semmiféle személyes privát szférát, magánéletet, amennyiben lehetőségük nyílik erre...

Személyes tapasztalatom és megítélésem szerint ezek az emberek egyébként nem pusztán mondjuk hibásan látják önmagukat, vagy esetleg csak önkritikátlanok némileg, hanem nagyon is súlyos pszichés terheltségek és hogy úgy mondjam szellemi természetű problémák vannak adott esetben a háttérben, amik ezeket a személyiség torzulásokat okozzák, amik - szerintem nem túlzás - a gonoszságra, destruktív viselkedésre veszik rá az adott embert.

A megoldásnak szerintem több rétegéröl, vagy dimenzióiról is lehetne beszélni, de elsősorban valóban az illető kizárása az életetekből és a kapcsolat minimalizálása a járható út, az ilyen családi életet mérgező egyénnel szemben. Ez nyilván konfliktus vállalása nélkül nehezen, vagy sehogy sem megy. Én ezt a konfliktuskezelést ebben az esetben mindenképp a férjjel kezdeném, megpróbálva megértetni vele, hogy egyrészt ez az állapot nem jó és nem normális, és a kapcsolatotok rovására is megy, amit a rokon előidéz, másrészt hogy amikor összeházasodtatok, akkor ti ketten kötöttetek egy életszövetséget elsősorban és ez kellene a kiindulási alap legyen.