Ha életképtelen vagyok kár is élnem?
Normális válaszokat kérek, nem pedig beszólogatásokat.
Egyszerűen én sosem voltam egy ügyes, talpraesett ember, mint az emberek többsége, akikre irigykedtem mindig is. Mindig voltak gátlások bennem. Régen is ha az iskolában megbántottak sosem szóltam vissza. Habár jó tanuló voltam, még sem mentem sosem tovább tanulni, így csak egy szakmám van. A szüleim szerint sem állnám meg sose a helyem az életben. Ha a munkára gondolok, igen szeretnék dolgozni, de gyomorgörcsöm is van tőle, de az emberek miatt.
Én sose az az ember voltam, akit csak úgy megkedveltek. Habár már volt munkám, de az közmunka. Most a koronavírus óta semmi. Van egy barátom, de még ő is különb annyival tőlem, hogy legalább neki még most is van munkája, és dolgozik. Azt mondja így nem lehet velem semmit sem tervezni, még hitelt felvenni sem tudnánk. Egy fél éve vagyunk együtt. Azt mondta másoknak már ennyi idősen (28 évesen) már gyerekük van. Ha albérletbe megyünk és meglátja milyen életképtelen vagyok, el fog hagyni az biztos, ha összeköltöznénk egy megyeszékhelyen, és ott se felelnék meg egy munkára sem.
válasza:
válasza:Kifogást mindig egyszerűbb találni, mint megoldást.
Döntsd el,te mit szeretnél!
Aztán tegyél érte.
Magadért.
Más nem fog.
Nem olyan nehéz ez,csak elkezdeni..
Néhány hónap normális munka és látni fogod,hogy van miért felkelni.Nem 60 éves vagy,hogy ne legyen előtted egy jövőkép,csak ne feküdj le és ne add meg magad ennek a majd lesz valahogy érzésnek!
válasza: válasza:Irtó nehéz kikecmeregni ebből az állapotból, pláne egyedül.
Kérj segítséget!
Kérd meg a háziorvosod hogy utaljon be pszichiáterhez és kezdj el járni hozzá.
Semmibe nem kerül és lehet hogy segít.
Ha nincs értelme semminek akkor nincs értelme nem csinálni se semmit.
válasza:Hasonló cipőben vagyok sajnos 25 évesen. De nekem inkább az, hogy elkezdek dolgozni (5-6 munkahelyem volt már), valahogy az elején nincs is probléma, de utána minden reggel gyomorgörcs, stressz, sírógörcs és gyomorbántalmak... Egyik helyen a főnököm annyira rám szállt, hogy nem bírtam tovább 6 hónapnál(semmi nem volt jó neki, még az evéssel is baja volt (15 perces ebédelés szerinte túl sok volt és mindig sietetett, amitől csak rosszabb lett a gyomrom), a magánéletembe meg mindig beleszólt és szét akart választani a barátommal) pedig amiket készítettem(virágbolt) a vevőknek tetszett és vették - szóval utólag visszagondolva nem volt alapja a támadásának - csak szeretett elnyomni.
Meg persze nem szeret senki bejelenteni, csak igérgetnek, amin pluszba stresszelhetsz. Nagyon nehéz az ilyen helyzet az biztos. Eddig a diákmunkámat szerettem, ami egy kertészet volt, barackot kellett szedni, gyomlálni, virágot csomagolni stb csak az se fizetett jól és nem jelentett be.
Pár hónapig pedig irodában takarítottam, ami szintén jó volt nagyon, csak megint a bejelentéssel volt bibi. De egy szimpi iroda volt, szimpi emberekkkel és a melót egyedül magamnak csinálgattam, a lényeg az volt, hogy tisztaságot hagyjak magam után - elégedettek voltak szerencsére, csak elkezdtem egy tanfolyamot és nem tudtam sajnos mellette folytatni. Ha szeretsz takarítani, akkor ezt tudom ajánlani, több városban vannak már brigádok is, akik alkalmaznak.
Legközelebb a gyári melót akarom kipróbálni, ahol beállítanak és csinálhatom magamnak a melót - legalábbis ebben reménykedek.
Hiába van 2 szakmám is, nekem is az emberekkel van problémám, gyenge jellem vagyok, hamar rámszállnak és hagyom is sajnos, a kritikát pedig nagyon magamra veszek és rágódok sokat rajta. Ennyit tudok tanácsolni. Hátha lesz egy szimpi gyár, ahol ellehet magadnak dolgozni - mégha kevés is a fizu, legalább lesz valami. plusz ott tuti bejelentenek és lesz ebédszünet stb.
A barátodnak pedig meg lehet érteni a frusztráltságát, főleg ha idősebb - de legalább tudod, hogy komolyan gondolja veled ha már hitelt akar és gyereket. Ha próbálkozol akkor biztos nem lesz piszkálódós. Beszélj vele egyenesen, mond el, hogy ezt-azt érzed, de próbálkozz mindig, mert anélkül magadnak is ártasz. Ha van lehetőséged pszichológushoz, terápiára járni, az is segítene sokat.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!