Miért olyan nehéz kilépni a bántalmazó kapcsolatból?
Sziasztok!
Azt se tudom hol kezdjem, próbálom rövidre fogni...
Párommal 3éve vagyok együtt együtt is élünk van egy fél éves közös kisfiunk.
Mikor terhes voltam akkor kezdődött minden, először azért kaptam egy pofont mert a nagyapjának olyat mondtam amit nem szabadott volna...
Majd jöttek az apróbb veszekedések és már megszoktam hogy mindig én vagyok a :rib*nc,k*rva, patkány, nyomorék és társai talán nincs olyan amit ne kaptam volna..
De olyan kis apró viták ahol mindenhol vannak csak én mindig ezt kapom,én nem beszélek csúnyán
Hát nem egyszer nem kétszer jött már nekem
Az azért volt mert szüleiről olyat mondtam ami nem tetszett (összevesztem az apjával) és nyakamnál fogva beborított a soájzba majd nem hagytam magam én meg vissza majd a fejemre taposott stb..
És akkor amikor ezt felhozom akkor azt mondja mert védi magát hát de mondom te jöttél nekem...
Ez csak egy példa volt a sok közül..
Ma azért kaptam egy pofont mikor ebédeltem a kisfiammal mert az egyik jó haverjának küldtem róla vicces képet és erre is az a válasz hogy mert miért csinálok ilyet......
Szóval tudom tudom már rég le kellett volna lépnem de nagyon nehéz és olyan mintha nem is bírnék vagy ha lelépnék félek hogy megbánnám
De tudom ez az én hülyeségem hiszen egy ilyet h lehetne visszasírni!!
Biztos van pszichológiai oka h miert nem vagyok rá képes
De jó lenne ha megtudnám tenni és új boldog életem lenne esetleg mással de a legfontosabb h a kisfiamnak is mert nem akarom h ezt lássa...
Mindig azt mondja nagyon megbánta de valahogy mindig van következő...
9 igy van.
Es pluszban van meg valami. Az aldozat "fut a penze utan", merthogy ő tett bele többet, jóval többet. Persze nemcsak pénzt, hanem érzelmet, időt, energiát. Ezek kötik, meg a Stockholm szindróma.
Nem tudom hogy az előttem lévők írták e de:
Olvastam valahol hogy ez egyfajta Stockholm szindróma, vagy legalább is a logika hogy miért marad a bántalmazott fél a kapcsolatban.
A bántalmazás után a bántalmazó fél általában megbánja a bűneit és könyörgi a bántalmazott fél megbocsájtását. Ezzel egy erős érzelmi köteléket kialakítva benne. Ez nem biztos hogy szándékos cselekedet de a lényeg a lényeg hogy erősebb lesz közöttük a kötelék. Legalább is a bántalmazó irányába. És ugye a nagy gond hogy a bántalmazó újra és újra elfogja követni a bántalmazás tettét mivel még mindig súlyos lelki sérült. Pszichiátriai segítség nélkül nem fog megváltozni.
És a sértett vele marad.
Még az is közrejátszik hogy a sértett fél nem érzi úgy hogy bárkihez is menekülhet segítségért. Ami nem igaz, családhoz mindig lehet fordulni de ha mégsem akkor talán vannak szállások ahova menekülhetnek a családon belüli erőszak áldozatai.
Atya ég, menekülj! Tudod, hogy ez nem jó, ez legyen elég, ne gondolj érzelemre semmire csak menekülj! Ez nem normális, a gyereknek, nőnek és senkinek nem szabadna egy légtérben maradnia egy ilyen emberrel!!!
Barátnőm is nehezen szabadult a párja mellől, takargatta a foltjait a munkahelyén. :( Úgy kellett végül megszöknie a palitól. Az anyjáékhoz se ment szívesen, de még mindig jobb volt, mint egy bántalmazó tahóval élni, félelemben, szétverve. :(
Miért olyan nehéz kilépni?
A jó időszakok miatt, ahogy váltakoznak a jó és rossz időszakok, ő igerget,te meg elhiszed.
A lényeg, hogy ne láss tisztán, zavar legyen a fejedben.
Mindig te vagy a hibás...
Nincs két ember, egy ember van, egy szociopata,akit csak saját maga érdekel.
Tessék magad összeszedni :)
Minél tovább maradsz vele, annál nehezebb lesz otthagyni.
És sajnos jó eséllyel a gyereket is bántani fogja idővel, ez egy állat.
Anyaotthon, Nane kérj segítséget!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!