Mit csináljak, ha a nővérem egy már fizikailag is bántalmazó kapcsolatban él, de nem lépne ki belőle?

26 éves, okos, értelmes, szép nő (még a barátnőim is azt mondják rá, hogy gyönyörű).

Még 10 éve, középiskolás korában lett egy barátja, aki tipikusan a gimi menőfiúja volt. Tudjátok, aki bmx-ezik, mindig kócosra fésült a haja, 5 lányt hülyít egyszerre stb. Összejöttek, a nővérem már egy hét után halálosan szerelmes volt, a srác pedig 2-3 hetente szakított vele. Néha ezt közölte is a tesómmal, néha meg csak simán úgy adta a tudtára, hogy másik lány kezét fogva lépett be az iskola épületébe. Folyamatosan csak azt láttuk, hogy kivan miatta, rengetegszer volt, hogy sírva könyörgött még este, hogy átmehessen egy másik iskolába, majd rá két napra hatalmas volt a "szerelem". A szüleim beszéltek vele sokszor, anya pszichológushoz is akarta vinni, de végül abban bíztak, hogyha a srác elkerül egyetemre, másik városba, akkor ennek vége lesz. Nem így lett. A nővérem minden péntek délután vonatozott hozzá és vasárnap jött haza, vagy hétfő hajnalban. Aztán a srác miatt ment Budapestre egyetemre, ott is volt bőven bonyodalom. Pl. a lakás a srácé volt, a nővéremtől mégis 90 ezres lakbért kért, meg forintra pontosan feleztek minden kiadást, de közben a tesóm főzzön minden nap ebédet és vacsorát, heti kétszer csináljon nagyobb takarítást, vasalja át még a zoknikat is stb. Olyan volt, mint egy házi cseléd és mikor ezeket mondtam neki, akkor csak megvonta a vállát, hogy nem nagy áldozat ez, meg inkább megcsinálja ő, minthogy a barátja bénázzon és hogy ő boldog ettől igazából. De még így sem volt jó neki, mert igaz, hogy nem 2-3 hetente, de azért 2-3 havonta biztosan szakítottak. Olyankor volt, hogy a tesóm az éjszaka közepén hívta apát, hogy menjen érte (230 km-re), vagy ki lett már fizetve egy albérletre a kaució, bérleti díj, ki lettek nézve a bútorok, pl ágy, szekrény, tükör, majd a költözés, vásárlás előtt 2 nappal közölte, hogy lefújva az egész, mert kibékültek és visszaköltözik a lakásba.

Szóval mindig voltak valami teátrális nagy drámák és az emberek az elején még sajnálták a nővéremet, meg a pasit szidták, de egy idő után már csak a vállunkat vontuk meg, mert tudtuk, hogy úgyis kibékül vele újra és újra.

Bármit tett ellene a srác, bárkivel csalta meg, bárhogy szakítottak. Ráadásul ha megcsalta a srác és szakított a tesómmal, akkor később is a testvérem kereste, hogy "na tart még a szerelem?", vagy hogy lenyugodtak-e már a férfihormonjai, meg ilyenek. De ő ezt meg is mondta már egy idő után, hogy tudja, most pár hétig kisírja a lelkét, altatóval tud majd csak aludni, de utána ír neki, beszélgetnek pár napot és minden rendben lesz.

Ez megy 10 éve. A nővérem meg úgy viselkedik, mintha ezt észre sem venné. Ő eljegyzést és esküvőt tervez, 2-3 éven belül kisbabát akar. Úgy, hogy nem volt még olyan egybefüggő 6 hónap, amit szakítás nélkül kibírtak volna. Ráadásul a legutóbbi szakításuknál a tesóm elmondta, hogy kétszer meg is ütötte már és hogy ez volt nála az utolsó csepp, mert eddig csak szavakkal bántotta, de ezt nem viseli el. Akkor tényleg nagyon határozottnak tűnt, letiltotta mindenhol, visszaküldte neki postán a kulcsait, meg mondta, hogy terápiára is szeretne majd járni. Úgy láttam, hogyha most nem hagyja ott, akkor soha, nagyon elszántnak tűnt. Erre a hónap végén mondja, hogy újra beszélnek, mert hogy csak felköszöntötte a névnapján és azóta "0-24" kontaktban vannak. Már vissza is költözött hozzá. A szüleink nem tudnak a két pofonról, ők annyit tudnak, hogy ez megint csak a szokásos 3 havi dráma.

Én meg nem tudom, hogy mit csináljak, mert szerintem aki egyszer megüt egy nőt, az simán megteszi máskor is. De közben a nővérem a lelkemre kötötte, hogy erről nem beszélhetek apáéknak, mert akkor apa kinyírja a barátját ezért (így sem szeretik egyáltalán)... Csak kicsit olyan, mintha ő egy álomvilágban élne, ahol ők egy boldog pár, örökké együtt lesznek majd, de szerintem a srácnak ő csak valaki, aki főz, mos, takarít, bevásárol és bármikor lefekszik vele, mindig kéznél van, történjék akármi.