Mit csináljak, ha a nővérem egy már fizikailag is bántalmazó kapcsolatban él, de nem lépne ki belőle?
26 éves, okos, értelmes, szép nő (még a barátnőim is azt mondják rá, hogy gyönyörű).
Még 10 éve, középiskolás korában lett egy barátja, aki tipikusan a gimi menőfiúja volt. Tudjátok, aki bmx-ezik, mindig kócosra fésült a haja, 5 lányt hülyít egyszerre stb. Összejöttek, a nővérem már egy hét után halálosan szerelmes volt, a srác pedig 2-3 hetente szakított vele. Néha ezt közölte is a tesómmal, néha meg csak simán úgy adta a tudtára, hogy másik lány kezét fogva lépett be az iskola épületébe. Folyamatosan csak azt láttuk, hogy kivan miatta, rengetegszer volt, hogy sírva könyörgött még este, hogy átmehessen egy másik iskolába, majd rá két napra hatalmas volt a "szerelem". A szüleim beszéltek vele sokszor, anya pszichológushoz is akarta vinni, de végül abban bíztak, hogyha a srác elkerül egyetemre, másik városba, akkor ennek vége lesz. Nem így lett. A nővérem minden péntek délután vonatozott hozzá és vasárnap jött haza, vagy hétfő hajnalban. Aztán a srác miatt ment Budapestre egyetemre, ott is volt bőven bonyodalom. Pl. a lakás a srácé volt, a nővéremtől mégis 90 ezres lakbért kért, meg forintra pontosan feleztek minden kiadást, de közben a tesóm főzzön minden nap ebédet és vacsorát, heti kétszer csináljon nagyobb takarítást, vasalja át még a zoknikat is stb. Olyan volt, mint egy házi cseléd és mikor ezeket mondtam neki, akkor csak megvonta a vállát, hogy nem nagy áldozat ez, meg inkább megcsinálja ő, minthogy a barátja bénázzon és hogy ő boldog ettől igazából. De még így sem volt jó neki, mert igaz, hogy nem 2-3 hetente, de azért 2-3 havonta biztosan szakítottak. Olyankor volt, hogy a tesóm az éjszaka közepén hívta apát, hogy menjen érte (230 km-re), vagy ki lett már fizetve egy albérletre a kaució, bérleti díj, ki lettek nézve a bútorok, pl ágy, szekrény, tükör, majd a költözés, vásárlás előtt 2 nappal közölte, hogy lefújva az egész, mert kibékültek és visszaköltözik a lakásba.
Szóval mindig voltak valami teátrális nagy drámák és az emberek az elején még sajnálták a nővéremet, meg a pasit szidták, de egy idő után már csak a vállunkat vontuk meg, mert tudtuk, hogy úgyis kibékül vele újra és újra.
Bármit tett ellene a srác, bárkivel csalta meg, bárhogy szakítottak. Ráadásul ha megcsalta a srác és szakított a tesómmal, akkor később is a testvérem kereste, hogy "na tart még a szerelem?", vagy hogy lenyugodtak-e már a férfihormonjai, meg ilyenek. De ő ezt meg is mondta már egy idő után, hogy tudja, most pár hétig kisírja a lelkét, altatóval tud majd csak aludni, de utána ír neki, beszélgetnek pár napot és minden rendben lesz.
Ez megy 10 éve. A nővérem meg úgy viselkedik, mintha ezt észre sem venné. Ő eljegyzést és esküvőt tervez, 2-3 éven belül kisbabát akar. Úgy, hogy nem volt még olyan egybefüggő 6 hónap, amit szakítás nélkül kibírtak volna. Ráadásul a legutóbbi szakításuknál a tesóm elmondta, hogy kétszer meg is ütötte már és hogy ez volt nála az utolsó csepp, mert eddig csak szavakkal bántotta, de ezt nem viseli el. Akkor tényleg nagyon határozottnak tűnt, letiltotta mindenhol, visszaküldte neki postán a kulcsait, meg mondta, hogy terápiára is szeretne majd járni. Úgy láttam, hogyha most nem hagyja ott, akkor soha, nagyon elszántnak tűnt. Erre a hónap végén mondja, hogy újra beszélnek, mert hogy csak felköszöntötte a névnapján és azóta "0-24" kontaktban vannak. Már vissza is költözött hozzá. A szüleink nem tudnak a két pofonról, ők annyit tudnak, hogy ez megint csak a szokásos 3 havi dráma.
Én meg nem tudom, hogy mit csináljak, mert szerintem aki egyszer megüt egy nőt, az simán megteszi máskor is. De közben a nővérem a lelkemre kötötte, hogy erről nem beszélhetek apáéknak, mert akkor apa kinyírja a barátját ezért (így sem szeretik egyáltalán)... Csak kicsit olyan, mintha ő egy álomvilágban élne, ahol ők egy boldog pár, örökké együtt lesznek majd, de szerintem a srácnak ő csak valaki, aki főz, mos, takarít, bevásárol és bármikor lefekszik vele, mindig kéznél van, történjék akármi.
Igen, az önbizalomhiány teljesen megvan nála, plusz mindig azzal jön, hogy "hát 10 év az csak 10 év, ezt nem dobja ki az ember csak úgy az ablakon". De könyörgöm, mégis mit? 10 év alatt egy normális nyaralásra sem tudtak elmenni, mert volt olyan, hogy az út előtt 3 héttel a srác közölte, hogy MÁS LÁNNYAL MENNE INKÁBB, vagy szimplán a gép indulása előtt pár órával mondta, hogy ő mégis marad Pesten, mert mennek a haverjaival bulizni és ott jobban érezné magát.
Ha mondom a nővéremnek, hogy ismerkedjen, beszéljen más pasikkal, akkor azzal jön, hogy mind defektes és hogy ő más férfiaktól undorodik, hiába tetszene neki külsőre valaki, azt nem akarná, hogy megfogja a kezét, vagy megcsókolja. Én már arra is gondoltam, hogy aszexuális, mert régebben is ha a barátnőimmel beszéltünk ki pasikat, hogy ki néz ki jól és ott volt a tesóm is, sosem mondott semmit. Mert hogy ő a barátján kívül nem tud másra "úgy" nézni, neki rajta kívül senki nem néz ki jól és hogy ő már azt is úgy venné, hogy megcsalja, ha csak annyit mondana másra, hogy jó pasi. Az én barátnőim mondták régebben, hogy nekik kicsit olyan, mintha a tesóm hipnózis alatt lenne és tényleg csak a barátja létezne neki.
Hát a pasi nagyon nem akar tőle gyereket, de ezt közölte is vele még évekkel ezelőtt. Hogy a minimális gyerektartást odaadja neki, de amúgy távoltartási végzést kér ellene és hagyja békén utána, mert neki nem kell gyerek és ne az ő pénzén akarjon anyukásdit játszani.
A terapeutát is mondja minden szakításnál, hogy na az lesz az első dolga majd, de sosem jut el.
Én már arra is gondoltam, hogy írnék a barátjának "titokban", mintha flörtölnék vele, vagy ilyesmi és ha bekapja a csalit, megmutatnám a beszélgetést a nővéremnek, hogy tényleg semmi nem szent neki és még velem is megcsalná. A barátomnak már vázoltam ezt, sőt, mondtam, hogy ha akar, írhat neki ő is a nevemben, de mondta, hogy az ilyen kavarások általában rosszul sülnek el és biztosan én jönnék ki belőle rosszul és garantálja, hogy a nővérem még velem szemben is a pasiját választja majd.
És a barátjának mi baja még az agresszión kívül? Alkoholista esetleg?
A családotokban nincsen alkoholista, gyógyszerfüggő, paranoid beteg, stb?
Nem, senki ilyen nincsen a családunkban. Mindenki normális, de nyilván nem látok bele pl. az unokatestvéreim párkapcsolatába, akik Franciaországban és Spanyolországban élnek. Problémák mindenhol vannak, de nem ilyen szintűek...
A srácnak szerintem az a legnagyobb baja, hogy mindent megkapott az életben első szóra. Nőket, lakást, autókat, motorokat stb.
Régen (még gimiben) elég sokat füveztek a barátaival, volt is ebből valami iskolai ügy, mert az egyik szülő jelezte a vezetőségnél, hogy ez "nyílt titok" a városban, hogy az ottani diákok mivel töltik a hétvégéket, de semmi komoly nem lett belőle. Nem tudom, hogy ezzel a szokásával felhagyott-e, gyanítom, hogy nem.
Pedig ez a családból szokott jönni, hogy a gyerekek függőkhöz alkalmazkodnak érzelmileg (munkamániás, szerfüggő vagy más módon érzelmileg elérhetetlen nevelőikhez), és ezért választanak ilyen párt, mert nem is tudnak máshoz kapcsolódni. El nem tudom képzelni, ha mindenki egészséges a családból, honnét jöhet ez.
De ez is egy függőség, a tesódat is lehet szakemberhez küldeni vele.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!