Jogosan esett rosszul vagy nem?

Apám és a nevelőanyám tudják, hogy a sógornőmék nehéz anyagi körülmények között élnek, mi a párommal szoktunk nekik segíteni amiben tudunk, de a végtelenségig mi sem tudunk mindenben. Felfújhatós matracokon alszanak albérletben, gyerekkel. (Azzal, hogy mindenki a saját életének kovácsa egyet tudok érteni, de most nem ez lesz a lényeg)

Apukámék elkezdtek nappalit felújítani, én nem tudtam, hogy ez pontosan miből fog állni, gondoltam csak kifestenek meg vesznek egy új szekrénysort a másik 1000 éves helyett.

Amikor mentem látogatóba láttam, hogy a kanapét is lecserélték, pedig a kanapéjuk nem volt régi, egy jó nagy L alakú, ággyá alakítható kényelmes és hibátlan kanapé volt.

Kérdeztem, hogy mi lett a kanapéval, elajándékozták e? Erre röhögve elmesélték, hogy dehogy ajándékozták el, fizettek a bútorszállítóknak aki hozta az újat, nem is keveset, (25.000-et) hogy elvigyék.

Őszintén kicsit rosszul esett, hogy egy telefont nem emeltek meg miatta, hogy nem e kell nekünk, holott teherautónk is van, amivel azonnal érte tudtunk volna menni és elvinni sógornőméknek.

Tudom, hogy az övék volt és azt csinálnak vele amit akarnak, akár fizethetnek is érte, hogy megszabaduljanak tőle, de emberségből bánt egy kicsit a dolog.