Jogosan esett rosszul vagy nem?

11, az megint más mikor az ember úgy tesz valakiért valamit, hogy az neki plusz erőforrásba kerül. De jelen esetben ez lett volna nekik is a legegyszerűbb, kellemest a hasznossal.

Ha valami felesleges és meg akar tőle szabadulni az ember, akkor neki is jobb ha ingyen elviszi valaki, minthogy fizetnie kelljen azért hogy elvigyék.

14-es, nekem meg első gondolatom az, hogy ki tudná még hasznosítani.

Nem is okvetlen azért, mert filantróp hajlamaim lennének. Egyszerűen sajnálnám kidobni. Legyen szó bútorról, kinőtt gyerekruháról, feleslegessé vált babakocsiról stb. Feleségem a védőnőt kérdezgette, hogy ki az, aki örülne pl. a babakocsinak ingyen. Pénzt nyilván nem kérünk érte, csak azt szeretnénk, ha nem olyan kapná, aki a száját húzogatja utána.

Egyébként vonzzuk az ilyen embereket mi is, és rengeteg játékot kaptak így a gyerekeink. Annyit, hogy egy részét feleségem az óvodába vitte be. A második szomszéd műanyag kismotort adott nekünk, mert az unokája már kinőtte. Nyilván ugyanilyen jó szívvel fogjuk mi is továbbadni.

Én azt vallom: jó érzés adni, jó érzés segíteni. Ha meg semmibe sem kerül, sőt megszabadulok attól, ami otthon a helyet foglalja, akkor meg duplán jó érzés.

És meggyőződésem, hogy a gyerekeknek is jó, ha ezt a példát látják a szüleiknél.

Csatlakozom az előzőekhez. Pár éve mikor vettem a lakásomat, az előző tulaj nem vitte el a régi bútorait, mondta hogy csináljak vele amit akarok. Nekem nem kellettek, hónapokig hirdettem ingyen elvihetőnek. Teljesen jó szekrényeket, ágyat, asztalt, székeket, foteleket. A kutyának sem kellettek. Végül rokonok jöttek, fölaprították tűzifának. Sajnáltam, mert szép régi bútorok voltak, teljesen jó állapotban, csak nem az én stílusom.

Sógornődék, ha akarnának, marketplace-en, jófogáson biztos hamar találnának pár ágyat.

Én még ruhánál is először végigkérdezek mindenkit a családban, rokonságban, baráti körben, hogy kell e valakinek és csak azután adom fel eladásra (vagy anyunak odaadom, ha nem tudnék sokat kérni érte, hogy adja oda rászorulónak, mert ő több olyan családot ismer). Párom anyja pedig pont az ellenkezője: ő még szét is vagdossa a ruhákat mielőtt kidobná a kukába, csak hogy aki kikukázza se tudja felvenni...

Szóval szerintem jogosan esett rosszul, de sajnos ez van. Én is azt tudom ajánlani, hogy ingyen elvihetős csoportokba nézz fel facebookon.

Pedig nagyon nem mindegy hogy önhibájukon kívűl ilyen szegények vagy mert nem tesznek ellene.

Én egyáltalán nem gondolom jogosnak a felháborodásod.

Édesapád nem is ismeri sógornődet, ugyan miért is kellene neki számon tartani, hogy hogyan él?

Az, hogy titeket nem kérdezett nos mert gondolom tudja nem vagytok rászorulva..

Szép dolog kisegíteni a családot. De állandó jelleggel már palimadárság,mert így semmi ösztönzés, hogy egymaga többre vigye, akarjon változtatni..mert igazából mindig van egy birka aki kisegíti..