Rosszul esett. Jogosan vagy sem?

Anyuék nagyon gyengén tudnak gazdálkodni a pénzzel, mikor nagyobb összeghez jutnak sosem tesznek félre, egy az egyben elmegy minden semmire. Nem mondom hogy fölösleges dolgokat vesznek vele, de nagyon nem vigyáznak rá, főleg hogy tudják: nagyobb kiadás várható (rokon esküvője stb.) A nagyszüleim jobban spórolnak, gyakran segítenek kisebb-nagyobb összegekkel. Iskolakezdéskor 40.000 Ft-t adtak az öcsémnek, ugyanis kollégiumban lakik, ahol elég magas a kajadíj, és a szüleim pedig szokás szerint alig spóroltak valamit az iskolakezdésre. Nagymamám mondta, hogy ha kezdődik az egyetem (itt szeptember végén) akkor menjek mert adnak nekem is a kollégiumra. Nekem jóval kevesebbe kerül, de mivel önfenntartó vagyok és a szüleim a jó ég tudja mikor támogattak utoljára örültem az ajánlatnak. Olyan 7.000 Ft-nyi összeget fogadtam volna el, annyi az első hónap díja, utána pedig már kapok ösztöndíjat és tudom nyugodtan finanszírozni.

A szüleim nemrég eladtak egy mezőgazdasági gépet, nagyobb összeghez jutottak, amit ügyesen el is tüntettek kevés híján. Két nagyobb értékű számlát kellett volna fizetni vele, de már arra is alig maradt belőle. Ma voltak a nagyszülőknél és kértek tőlük 10.000 Ft-t, hogy tudják kifizetni. Nos, ezek után én biztos nem megyek el hozzájuk pénzt kérni márcsak szégyenemben sem. Nyugdíjasok és nem milliárdosok, ezt is maguk spórolták. Szerintem nem sok lehet még eltéve.

Rosszul esik, hogy a szüleim felnőtt családos ember létükre ennyire bénán bánnak a pénzzel, és akkor kérnek, amikor nekem jön az évkezdés. Nem várhatom el, sőt szégyenlek is kérni a nagyszülőktől, és ebből ami nekem volt szánva már egy fillért se látok. :(

Jogosan esik rosszul vagy csak a harag vakít el?