Gyerekkel rendelkezők! Nem bántátok meg a gyermekvállalást? Most hogy már látjátok, hogy milyen így élni, ha újra ez a döntés előtt állnátok, most is a gyermeknevelést választanátok vagy inkább ezúttal nem?

Mindig ezt választanam. Mármint a gyereket.

Én másik apát választanék nekik

Egyáltalán nem bántam meg. Direkt akkor vállaltunk gyereket mikor már mindketten éreztük hogy készen állunk rá. Ha a férjemen múlt volna már 3 évvel korábban terhes lettem volna, de nekem még kellett a kettesben töltött idő

Nem bántam meg, üres lenne az életünk nélkülük. Dolgozom van, elértem mást is az életben, mielőtt a fejemhez vágnák, hogy azért érzem ezt, mert mást nem tudok felmutatni. Pont azután vállaltam be, miután letettem az asztalra, amit elterveztem.

Dehogy bántam meg. Csodálatos érzés egy tiszta lelkű, szívű apróságnak megmutatni a világot és kicsit újra gyerekként élni. Nem választanék mashogy, mert ezzel okyan nehézségek járnak amik megérik. A munkahelyi stressz stb az is nehézség, de nem mérhető ehhez. Ez minden percet megér.

Megint ezt az életet választanám. Szépen össze lehetett egyeztetni a karrierrel, jó helyeken dolgoztam/dolgozom. A gyerekek nagyon sok élményt adtak, most már az első unokát élvezem.

Azt bantam meg hogy egy szemet apat valasztottam akitol felnek a gyetekwk a lathatason. De ez elsore nem latsuott. Meg most is szulbek, a gyerek csodalatos, de most mar apa nelkul, ne is tudja. A ferfimintat megkapna az aktualis parjaimtol akikkel kizarolag addig lennek amig jol viselkednek.

Nem bántam meg, de a mai eszemmel nem vállaltam volna. Legalábbis azzal a nővel, akivel...

Valaki felvilágosítást tudna adni, hogy ezeken a válaszokon milyen lepontozni való van? Vagy netán savanyú a szőlő?