Belehalok, hogy nem beszélget velem a férjem. Szerintetek ez igy rendben van? Mukodhet?

Nagyon koszonom az oszinte valaszaitokat! Eddig sem voltam tul jol, mar szelént szedtem a depressziomra, es orbancfu teaval ptobaltam magam kuralni, hogy jobban legyek. Tarsasagban mosolygok, probalom mar tobb mint egy eve kendozni, hogy nem vagyok jol. Szules utan 2 honappal voltam jo par honapig a legdurvabb melyponton, leirni sem mernem, mik fordultak meg a fejemben. Azt gondoltam, gyenge szar vagyok. Hat mostmar felnyitottatok a szemem, hogy miert van ramtelepedve a suly.... Kerdeztetek, hogy miota tart ez igy. 2 evig egyutt voltunk, utana hazasodtunk ossze, es vallaltuk a kis Zsófikánkat. Akkor is volt, hogy a pohar fenekere tekintett, de ritkan 2 havonta kb. Most viszont miota idekoltoztunk az uj hazba, minden nap. Es a beszelgetesek kb azota kezdtek elfogyni teljesen, mikor terhes lettem. Volt, amikor elkezdtunk szeretkezni, es a kellos kozepen egyszeruen csak letolt magarol. Ott volt az egyik nagy osszeomlasom lelkileg. Szova tettem neki, el is sirtam magam. Azt mondta, hat hogyne szeretne.... nem akarom elbizni magam, de masok altal (es en is igy gondolom) csinos, dekorativ, apolt, intelligens no vagyok. Szules alatt sem hiztam, sot fogytam. A valaszaitokbol egyertelmu, hogy mi a kovetkezo lepes. Ezen gondolkozom mar miota, de azt gondoltam, csak megőrültem, ezt nem tehetem meg. Pedig ebbe igy tonkremegyek teljesen, enni sem birok egy falatot sem mar hetek ota. Koszonom nektek a kedves, de a kemeny szavakat is, egytol egyig mindannyiotoknak igaza van!