Különc vagyok? Nem hiszem!

Mi is pont így vagyunk mint ti!!! Iszonyatosan jó a házasságunk és nekem sincs szükségem másra, mindig van elfoglaltságom, föleg mióta a pocimban van a szemünk fénye :)

Ne törödj másokkal, csak irigyek, én jókat mosolygok az ilyenen!

22/L

Az a bajuk, hogy olyan boldog vagy, amilyenek ők szeretnének lenni!!! :D:D

Senkinek sem vagy köteles magyarázkodni, amiért Te így érzed jól magad! Nyaljon sót a sok sznob álszent!

Úgysem származik semmi károd az ő pletykájukból, ha nem tartozol "igentisztelt" köreikbe!

Tudod mivel tudsz visszavágni?

Továbbra is nélkülük lesztek boldogok!!! :D:D:D

Sziasztok! Nem vagy különc, de kizársz az életedből olyan élményeket, amiről egyelőre nem is tudod, hogy szereted-e őket, vagy nem. Kellenek ilyen "hangulatok" az életbe, hogy érezzük, mi jó , és mi nem. (egy disco után is milyen jó hazamenni a csendes lakásba, és aludni egy jót) :)))

Egyik kollégám volt (van) ilyen cipőben. Most 44 éves. Kirepült az egyszem lányuk, és a feleségével amolyan "maguknak valók" voltak mindig is, barát egy szál se. Most a feleségétől válnak, a kollégám meg ott van egyszál magában, még az sincs, akivel egy sört megigyon, nekem önti ki a szívét (munkaidőben). Szóval jó a jó családi élet, de nem kell begubózni sztem.

Judit.

ööö igen különc vagy ugyanis manapság a 20 dolláros bájmosollyal jópofizni a divat, meg előadnia a jajj hát képzeld mi olacba voltunk majmot meg hasonlók.. XDD

le kell őket carni :)

"És mégis úgy érzem, hogy ezért megszólnak, azt hiszik nagyképű, különc vagyok."

"nem vágyom a felszínes barátságokra."

"Komolyan azt hiszem, hogy féltékenyek ránk"

Érzed, hiszed... de nem tudod. Egyáltalán ha ennyire elzárkózol tőlük, miből gondolod, hogy felszínes emberek, hogy nem ugyanolyan értékesek és értelmesek mint amilyennek magatokat látod? Azt megértem, ha kielégít a családod, és nem vágysz társaságra, de miért kell ennyire leszólni azt, aki kedvesen invitál? Örülj neki, hogy jól sikerült a házasságod, de ez szerencse kérdése is, nem kell megvetően beszélni azokról, akiknek nem minden jött össze! Arról nem beszélve, hogy nem csak azért járnak emberek társaságba, mert szar a házasságuk, mi például nagyon jól érezzük magunkat kettesben és barátokkal is. Te nem vágysz társaságra, nem olyan a természeted, nincsen ezzel semmi baj, de nem kell ősellenségnek tekintetni mindenkit, aki barátkozni próbál veletek. Nyilván szimpatikusak vagytok nekik. Ha lett volna gyerekszobátok, fognátok egy üveg italt és egy desszertet, átmennétek egyszer a szomszédba, megköszönnétek a sok meghívást, és elmesélnétek nekik, hogy jól érzitek magatokat kettecskén, nem vágytok társaságra. Tutira nem zaklatna többé senki, és nem is kellene többé azon morfondíroznod, hogy utálnak vagy sem.