Szerintetek túlreagálom, hogy a párom inkább a gyerekével ment "programozni" ahelyett, hogy bevitt volna a kórházba?

Vegyes érzések vannak bennem és nem tudom, hogy a terhesség és a hormonok miatt, vagy tényleg nem így kellett volna ezt...

Pénteken leestem a lépcsőről itthon, 31 hetes terhes vagyok. Megütöttem a hátamat, hasamat oldalt és a bokám nagyon fájt, ráállni sem tudtam. Párom már akkor indulófélben volt, mert a lányát vitte cipőt venni. Megijedtem, fájt mindenem és kértem, hogy menjünk be a kórházba, szeretném tudni, hogy a babának nem lett-e baja (van ismerős bent, soron kívül megvizsgáltak volna). Erre rám förmedt, hogy neki most a lányával van dolga, majd ha hazajött, utána eljön velem, de ő most erre nem ér rá... A lánya 17 éves, cipőt venni indultak és elhiszem, hogy ez is fontos, de akkor ez a viselkedése nagyon meglepett. Főleg, hogy alig tartják a kapcsolatot, kéthavonta beszélnek (ez inkább a páromnak "köszönhetően" alakult így). A bokám is nagyon fájt, vezetni nem mertem így, végül anyukám vitt el a kórházhoz, szerencsére semmi gond nem lett.

De én azóta is sokat gondolok erre az egészre, arra, ahogy a párom szinte rám förmedt, hogy neki most a lányával van dolga, és majd ha hazaért, akkor.