"Kimenteni" a párodat a családjából?

Engem kimentett a parom, ennek 12 eve. Azota rendezodott a kapcsolatom a csaladommal. Borzalmas lelki terror ment otthon, plusz 15 eves koromig testi fenyites, nem gyengen.

Hihetetlen, de megbsntak, bocsanatot kertek, megbocsatottam. Azota semmi gond. Hasonlokat kivanok a sorstarsaimnak. A legjobb dolog a megbocsajtas, mert az jelzi, hogy mar nem faj ugy a mult, es ez legfokepp az aldozatnak fontos. Sajat magad miatt is bocsass meg, mert a nyugtalan lelek a legrosszabb.

Ismerősi körben van.

A nő örült hogy milyen jó sora lesz, ennek 7 éve, a pasi egy igazi suttyó paraszt, évek óta nem szexelnek, és kb úgy beszél vele mint akit a seggéből rángatott elő.

A nő lèpni nem tud, így elszenvednek egymás mellett. Szèp élet lehet.

Nem, ha Ő maga nem tud kilépni - akár szaksegítséggel -, akkor felejtős, mert mindig visszahúzzák majd.

Vagy onnantól kezdve eheted a kefét, és ha esetleg szakításra kerül a sor, akkor vakarod a fejed, hogy oké, de akkor ő hová megy?

Voltam hasonló szituban, nem volt egyszerű (mindig vissza-visszajárt anyucihoz, aki amúgy utált mindenkit önmagán kívül) főleg a vége, mikor már a hátam közepére nem kívántam az exet, és nemegy álmatlan órámba telt, mire kiraktam a szűrét. Ennek 5 éve, ő azóta is egyedül él, rendszeresen visszajár anyjához, aki ugyanúgy mérgezi őt - ezt közös ismerősöktől tudom.

Én saját magam mentettem ki, pár praktikus dologban a barátaim segítettek, nem vártam a megmentőre. Diákmunkákat vállaltam már 16 éves korom óta, éjszakánként nyelveket tanultam (az egyetlen tehetségem az életben), félretettem, érettségi után felvettek egyetemre, akkor költöztem el egy hátizsáknyi személyes dologgal egy albérletbe - ami csak egy kis szoba volt, a lakásban hatan laktunk, mind idegenek - és soha többet vissza se néztem. Felvettem a diákhitelt, mellette diákmunkáztam, végül nem fejeztem be de addigra elcsíptem egy jobban fizető munkát. Piszok nehéz pár év volt, terápiára is jártam, de ha visszamehetnék az időben is ugyanezt tenném, megmentette az életem. Azóta lezártam és megbocsátottam a saját lelki nyugalmam érkedében, de azóta se beszéltem egyetlen rokonommal se és soha nem is fogok többet.

Ha hasonló helyzetben vagy, ne várj a megmentőre, ne ugorj egyik függés helyzetből a másikba, próbálj meg mindent megtenni, hogy a saját lábadra állhass. Nem lesz könnyű, de megéri!