Ki hogyan dolgozta-dolgozza fel, ha a családjából valaki öngyilkos lett?

Először is részvétem.

Szerintem az elméje sérülhetett meg, és ezért lohallta bele magát ebbe az önsanyargató állapotba.

Csak az idő segíthet, és az, hogy ott vagytok egymásnak a szeretteiddel.

Kitartás.

:( Részvétem

Sajnálom nagyon az ilyen embereket. Velem ilyen nem fordult még elő de édesapámat én nagyon féltem egyedül él és romokban az élete és mondott már olyat hogy legszívesebben kiugrana a lakásból. Ha tudok este mindig megpróbálok hazamenni a hétvégéket nála töltöm.

Nem akarok kegyeletsértő vagy ilyesmi lenni de ha ennyire elitélte az öngyilkosságot, 100%-ban biztos hogy öngyilkos is lett? Úgy értem nem baleset történt vagy ilyesmi? Ne haragudj ha rosszul esik. :(

Sokszor azok az emberek a legsérülékenyebbek, akik mindig magukban tartják a negatív érzéseiket, hogy a környezetüket ne terheljék.

Ők a példás családapák, a megbízható barátok, stb. Belül sajnos feszíti őket az évtizedeken át elfojtott stressz. Sok-sok kicsi dolog, amit mások kipuffognak magukból vagy ordítanak egyet.

Apámnak is lelkileg nagyon megterhelő munkája volt. Felsővezetőként dolgozott és sokszor csak rossz és még rosszabb között tudott választani, amikor döntést kellett hoznia. Kapott rengeteg kritikát is, akár megérdemelte, akár nem. De ő mindig nyugodt és derűs volt. Aztán a nyugdíjkorhatár előtt már nem indult el a soron következő választáson. Amikor megkérdeztem, hogy miért nem, hiszen biztos befutó lett volna (6. ciklusa lett volna), azt mondta hogy az egészsége és a lelki nyugalma fontosabb.

Egy évvel később fedeztem fel, hogy huszonvalahány éven át napi szinten szedett nyugtatókat. Csak így bírta ki.

Depresszió elleni gyógyszerek az első pár hétben felerősitik a betegséget és csak azután hatnak. Mindegyik gyógyszeren rajta is van. lehet Apukádnál is ez volt.

Remélem sikerül feldolgoznotok a tragédiát és megbocsátani neki!

Részvétem:-(

Nekem 2001-ben szintén apukám lett öngyilkos. Akkor voltam 14 éves. Éppen az osztállyal mentünk színházba. Reggel elvitt a buszhoz, feltett rá-este meg mire hazaértem már halott volt. A pincénkben végzett magával. Számomra még most is felfoghatatlan, hogy hogy tudta megtenni, és miért tette, mikor nem volt rá oka...szeretett minket.

Szerintem ebbe beletörődni és feldolgozni sosem lehet, mert a MIÉRT-re sajnos sosincs válasz...

Részvétem...

Ó, nagyon sajnálom az apukádat:( Én is elveszítettem már néhány embert, akit szerettem, és nagyon nehéz volt.. Ők többnyire betegségben és balesetben haltak meg ugyan, de szerintem ez sem javít - sőt! - semmit a helyzeten.

Sajnos azonban én is kerültem kapcsolatba olyanokkal, akik később önszántukból dobták el az életük. A közvetlen környezetemből anyám bátyját említeném, aki nagyon jó ember volt, és a sors méltatlanul nagyon csúnyán elbánt vele. Mikor meghalt, egyedül hagyva három pici gyereket, anyámban egy világ omlott össze, és azóta is saját magát hibáztatja, amiért nem vette észre mire készül, amiért nem tudott rajta segíteni.

A másik ilyen ember egy barátnőm édesapja volt. Ő a lánya szeme láttára ugrott ki a 10. emeletről, szinte két mondat között.. Én szerintem neki az utolsó pillanatban valami történhetett a tudatával, mert nagyon szerette a lányát, és biztos, hogy nem akarta volna hogy ezt ő átélje. Benne is nagyom mély sebeket hagyott az eset.

Nem tudok neked biztatót mondani, mert biztosan nagyon nehéz lehet most neked.. De remélem eszedbe sem jut hibáztatni magad, amiért nem sejtetted meg, mire készül! Ez az ő akarata volt, és biztosan nem büntetni akart vele titeket..