Ki hogyan dolgozta-dolgozza fel, ha a családjából valaki öngyilkos lett?
Édesapám mindig határozott, tisztességes, ámde kissé mogorva ember volt. Imádott sütni-főzni, világot látni, dolgozni, tervezni, művelődni. Soha nem volt tétlen.
Kapcsolatunk nem volt felhőtlen, de az utóbbi időben sokat javult.
Két hónapja aggódni kezdett a házuk állapota miatt, rögeszmésen ismételgette, hogy életveszélybe sodor minket-ami nem volt igaz, régi építésű ház, de más szakember is felmérte, simán rendbe hozható a dolog.
Orvosok szerint csak kimerült volt, felírtak pár gyógyszert, az majd rendbehozza...édesanyám szabadságot vett ki, hogy vele legyen. Apám 20 kilót fogyott, és csak a házról tudott beszélni, és arról, mennyire elrontotta az életét.
Aztán szervezni kezdte az épület problémás részének rendbehozatalát-most hétvégén jöttek volna a munkások, de végül lemondta.
Szombat reggel készülődni kezdett, húst vett elő, edényeket pakolt, utóbbi napokban vidámabbnak tűnt-feléledt valami remény, hogy kilábal...
Édesanyám dolgozni ment, testvérem barátjánál volt, én másik városban élek, nem akartam hazautazni aznap.
Ekkor tette meg...pedig világéletében elítélte az öngyilkosságot.
Bonyolultabb a történet, de már így is rengeteget írtam,
köszönöm ha egyáltalán elolvassa valaki és válaszol a kérdésre!
26/L
Nézd!
Semmi sem lesz már a régi... De ez nem feltétlen jelent rosszat... A kapcsolatok változni fognak...
Eleinte az ember még fel sem tudja fogni... Tudod, hogy Ő már nem jön haza, de mégis, valami ismerős zaj... És ott lesz a szemed az ajtón, várod, hogy benyisson...
Aztán jön a temetés... És hiába tudja az ember, hogy előbb-utóbb eljön az a pillanat, (végtére is törvényszerű, hogy az ember eltemeti a szüleit) mégis, mintha ott maradt volna valami... Egy szó, amit nem mondott el az ember... Egy hiba, egy turpisság...
Aztán szép lassan megszépülnek az emlékek... A rossz mondatai is...
És nagyon szeretném azt mondani, hogy nem készült rá... De amit írtál, abból egyértelmű volt... Egyszer majd talán Te is megérted...
Őszinte részvéttel: BS
Ne vedd rosz néven ,de én csak a modszer kiválasztásával nem értek egyet.A nagyapám hatvan egypár évesen föbelötte magát.Kevés embernek van bátorsága maga kezébe venni a sorsát!Az öregség nem vidámság.A hatvan felettieknél 6 szor gyakoribb mint a huszéveseknél.Szerencsésebb cipöben meghalni,mint ágyban fekve hosszan kinlodni.
Születéskor már halálra vagyunk itélve,itt létünk csak ideiglenes!
A hirtelen fogyás rosz jel,szerintem tudta miért csinálja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!