Csalódnál a lányodba, ha kiderülne, hogy bulimiás?
Dolgozom, nem is a pénz lenne az akadálya, rengeteg pénz megy el sajnos ételre, napi szinten vannak falásrohamaim, munka után.
Igazság szerint normális családban nevelkedtem fel, megadtak mindent, amire szükségem volt, most meg egyetemre járok, 2 nyelvvizsgával rendelkezem, 20 éves koromra mondhatjuk, hogy jó állásom van, jó fizetéssel(diákmunkához képest jónak számít).
Barátaim nincsenek, kapcsolatom sincs.
Szerintem most lényegtelen abba belemenni mi okozhatta ezt nálad, valószínűleg ezt nem mi fogjuk megfejteni itt a gyakorikérdéseken.
Ha nem vagy biztos benne, hogy el akarod mondani az anyukádnak, akkor is keress segítséget,a szakember biztos abban is tud tanácsot adni, hogy milyen formában közöld a problémáidat a családoddal.
Ha attól tartassz, hogy mit fognak szólni, akkor inkább keress egy pszichológust.
Én anno elmondtam, de a szüleim nem vettek komolyan, mert bár sokat fogytam azt gondolták minden rendben, mert nem voltam még akkor sem túl vékony és ugyan mi bajom lehetne 19 évesen. Azt meg nem látták, hogy minden diákmunkás pénzem kajává válik.
Egyetem alatt albérletben voltam, ott még egész jól szinten tudtam tartani, de utána megint haza kellett költöznöm és az katasztrófa volt.
Végül akkor kaptam össze újra magam amikor terhes lettem az első fiammal. Nagyon nehezen ment, mert a reggeli rosszullétre hivatkozva szabadabban meg tudtam oldani a dolgot, de nézegettem a neten olyan tanulmányokat, hogy milyen károkat szenvedhet a kicsi, ha azt folytatom. Mindhárom terhességem alatt tartottam magam.
Most havi 3-4 alkalommal még mindig elfog a falás, majd a bűntudat és szerintem soha nem is fogok tudni teljesen túllépni, de napi 5-6 alkalomnál ez sokkal jobb. Sajnos meg is híztam, mert az adagokkal még mindig nem vagyok kibékülve, de még így is sokkal jobban érzem magam a bőrömben mint a 20-as éveimben.
A lányom anorexiás 4 éve. Bevallom őszintén apaként nem vettem észre. Szerencsére a feleségem észrevette mert 12 évesen 44kg-ról 33 kg-ra fogyott. Jártuk a kórházakat és pszichiátereket. Egy iskolaváltás úgy ahogy megoldotta a problémákat. Már dokihoz sem kellett járni és újra 42-44 kg volt. Karácsony előtt odajött hozzám a lányom, hogy nagy baj van mert minden nap hánytatja magát. Így újra pszichiáterhez járunk és antidepresszánst kap.
Fogalmam sincs hogy mit rontottunk el a nevelésben. De nem vagyok csalódott, hogy beteg a kislányom. Inkább a problémát igyekszünk közösen megoldani.
45F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!