Mit gondoltok erről a helyzetről? Anyukák ti mit mondtatok volna?

Havi váltásban jártunk időst gondózni külföldre nővéremmel.

Mikor édesapánk rákos lett, én ott hagytam csapot papot és jöttem haza. Nővérem nem. 🤷‍♀️ Nem vagyunk egyformák.

A testvérednek van kialakult egzisztenciája, élete, ha hazajön, azzal kezdhet midndent elölről, plusz kérdéses, kap-e egyáltalán állást Mo-n most, vagy milyen fizetéssel, stb.

Te ne szólj bele a testvéred életébe, és ne akard hazarángatni ilyen-olyan ürüggyel.

#32-es. Haza ne jöjjön, pénzt se küldjön, mert az a ő élete, ugye? Aztán a közelebb lévő gyerek meg majd kapja az ívet, hogy a gyerek feladata támogatni a szüleit, mi az, hogy nem áldoz fel mindent értük?

Támogatni a szülőket szép dolog, de valahogy mindig csak az egyik gyerekre hárul, míg a másik "nehogy már feladja az életét".

Ehhez az kell, hogy az a testvér, aki nem hozott áldozatot, elismerje, hogy a másik meg igen. Itt gondolom nem lenne probléma, mert a kérdező írta, hogy a testvér felajánlotta az anyagi támogatást, csak a szülő elutasította.

Viszont itt pont szerintem a szülő lenne az, aki utólag nem akarna különbséget tenni a gyerekek között, mert hát a másikban is meg volt a szándék. Ami szép dolog a szülő részéről, hogy ezt elismeri, de azt is el kéne ismernie, hogy mivel ő ezt vissza utasította, így több mindent hárított a másik, itthon maradt testvérre.

37-nek:

nem feltétlenül kell a testvérnek elismernie, írhat a szülő végrendeletet, vagy még életében átírathat valamit a segítő gyermek nevére (akár saját haszonélvezeti jogot bejegyezve), de eltartási szerződést is köthet.

Ha a szülő korrekt, akkor valóban viszonozza azt az áldozatot, amit hoz az egyik gyermeke, miközben a többi nem tesz semmit.

A szomszédom 2 autót, valamint 1 lakóautót íratott az ápolást végző gyermekére.

Ha a szülőnek ez nem jut eszébe, akkor az áldozatot vállaló gyermek erre nyugodtan rákérdezhet, jó dolog a kommunikáció.