Normális a felfogásom? Mit gondolsz erről?

22F vagyok. Ha meghal a családban valaki (közeli családtag) most meghalt a mamám testvére 76 éves volt. És a mama meg anyu(akinek nagynénje az elhunyt) sivalkodtak ordítva sírtak hogy miért haltál meg drága Terikém(mondja mama sírva ordítva) anyukám is Drága Terike néném miért hagytál itt minket.... persze én is sajnálom nagyon!

De én azt mondta anyunak mamának miután haza jöttünk hogy anyu, mama hogy mondhassatok ordítva hogy miért hagyott itt Teri néni benneteket ? Hát ez az élet rendje anyu és mama! Aki megszületik az él és egyszer meghal. Ez mondom nem újdonság. Ez az élet rendje , A Teremtô igy rendelte el születünk élünk s meghalunk. Ezt kell elfogadni. Tudom fáj, és nehez de ez az élet rendje. Mindig így volt és igy is lesz..... és azt a választ kaptam hogy mit tudok én ezekről , nekem nincsenek érzéseim, nem tudom miaz.... de akárki meghal a csaladban mindjart sivalkodnak ott a halott házánál a gyerekei , unokái mindenki ordítva sivalkodnak. Tudom hogy fáj, de sajnos egyszer mindnyájan meghalunk! Ez az èlet rendje,,, de hiszem hogy valami a testi életünk után van hiszen Jézus is beszelt a menny es a pokolrol.

Természetesen ott vagyok minden rokon Temetésén, virrasztásán