Hogy mondjam el az édesanyámnak?
19 éves vagyok, és az anyám nem akar "elengedni". Nagyon szoros (volt) a kapcsolatunk. Túlságosan is. 13 évesen apám elment, és onnantól kezdve elég hamar fel kellett nőnöm. Anyu teljesen belevont az életébe, anyagi problémák, baráti, szerelmi, szexualitás minden. Kicsit úgy érzem ezzel elvette a kamaszkoromat, persze tudom hogy nem az ő hibája, hisz egyedül maradt 2 gyerekkel, én voltam a nagyobbik tehát "társnak" kezdett kezelni. Felnőtt problémákkal kellett szembesülnöm és mivel alapban nagyon érzékeny ember vagyok, így anyu minden panaszát és problémáját átéltem. Az ő életét kezdtem élni, elvesztettem a barátaimat, a tanulmányaim romlottak. És anyu is rettenetesen lelkizős és érzékeny a kisebb problémákat is úgy túl dramatizálta nekem hogy majd megszakadt a szívem és napokig rágtam magam hogy segíthetnék rajta (persze akkor még nem tudtam hogy sokszor egyszerű túldrámázás és hiszti volt)
Nem akarom szentnek beállítani magam, sem mártírnak csak úgy érzem hogy anyu túl sok terhet tett a vállamra. És emiatt a tiszteletből is vesztett, hisz nem egyszer tört össze előttem, láttam őt zokogni, dührohammal, részegen vagy éppen szembesültem a hazugságaival amint manipulálja az embereket. Ennek ellenére szeretem és tisztelem, hisz az édesanyám, és mindent neki köszönhetek. De 19 éves vagyok, most költöztem el otthonról, egyetemre megyek (külföldön) és szeretném végre a saját életemet élni. Végre van társadalmi életem, eljárok otthonról, jól érzem magam. De anyu elvárja hogy naponta többször beszéljünk, és ilyenkor végig hallgassam a bajait. Nekem viszont már nincs ehhez türelmem. Igen önző vagyok, de egy pokol volt az utolsó évem otthon, csoda hogy leérettségiztem éjjel nappal sírást és kiabálást hallgatni...
Hogy értessem meg vele, hogy szeretem mindig is szeretni fogom, de engedjen élni. Érzékenyen érint minden baja, és ezzel tart lelkiterrorba, pár perc beszélgetés után öngyilkos tudnék lenni, aztán meg jön hogy mi van velem, de őszintén akkor már nincs kedvem semmit mesélni, és tudom hogy a nagy részét úgy is elítélni vagy elvenné a kedvem. Én meg most szeretnék egy kicsit felelőtlenül és ostobán élni (ami egyébként normál embernél kicsit sem az ugyanis én alapból felelősség teljes és megfontolt vagyok) Csak lazítani magam, nem gondolni arra hogy miből fizetjük ki a számlákat, arra hogy anyu reménytelenül szerelmes valakibe aki nem viszonozza az érzelmeit, arra hogy az öcsém milyen problémás, mi lesz vele a suliba, a jövőjével...
Nem akarom megbántani, de lazítani akarok, lazítani KELL a kapcsolatunkon mert különbem beleőrülök. Hogy mondjam el neki?
válasza:Nehéz, mert úgy tűnik, neki csak te maradtál.
De vígasztaljon az, hogyha külföldön vagy, nem lóghat állandóan a telefonon, mert akkor majd a számlát nem bírja kifizetni!
válasza: válasza:
válasza:Nagyon nehéz lehetett neked,teljesen megtudlak érteni.
Az,hogy külföldre mész,az egy nagyon jó lehetőség,nem kell mindig bekapcsolva lennie a telefonnak,így anyud nem tud mindig zaklatni.Ha meg zaklat(mert bekapcsolva hagytad a telefont),akkor mondd el neki,hogy nem tudja fizetni a számlát,és mi lesz úgy vele!?
Mondd meg neki,hogy lazítsatok egy kicsit ezen az anya- lánya kapcsolaton,mert ez már neked túl sok.
válasza: válasza:Nem tudom,hogy apukád miért hagyott ott benneteket, de sok asszonynak elkellene olvasnia a történetedet. Sokan egyszerűbbenk tartják a válást,és egyedül nevelni a gyereket,mint erőfeszítéseket tenni azért,hogy a házasság működjön. Ennek csak a gyerek issza meg a levét. És nemcsak a te anyukád ilyen.
Sajnos,anyukád nam fog megváltozni. Számolhatsz arra is,hogy zsarolni fog,ha eltávolodsz tőle. Pedig számodra,ez az egyetlen lehetőség,ha nem akarsz mindig az ő árnyékában élni. Legokosabbnak azt tartanám,ha határozottan megmondanád neki,hogy már felnőttél és a saját életedet akarod élni. Lehet,hogy ez nagy sokk lenne neki,de még mindig jobb,mint ez az örökös függés. Neki is a saját lábára kell állnia. Keressen magának olyan párt,aki kibírja mellette. Te nem lehestz egész életében a gyámolítója! Ezért ne legyen lelkiismeretfurdalásod.
Interneten beszélünk az ingyen van. És akkor jön a duma hogy még alig 1 hónapja mentem el, de már lecseréltem az egész életem, hálátlan vagyok, nem tisztelem őt stbstb...
És nem tudom hogy elmondani hogy nem erről van szó. Nem felejtem el őt, se a sok jót amit kaptam, csak egy most már van saját magán életem, és én nem akarom minden részletét publikálni. És főleg, akármilyen önző is vagyok, de nem akarom hallgatni a "nyomorát". Tudom szörnyen hangzik, de már nem megy, nem érdekel és ezt ő is látja, azt hiszi őt szarom le, pedig csak magamat akarom védeni...
válasza:Bizony anyukád nagyon mártir szerepet játszik,ill.nem játszik,hanem ilyen az alap természete,és ráadásul önző is,mert csak a saját lelkivilága érdekli.Sajnos hiába ülsz le vele beszélni,ö nem tud ki bújni a böréből,és nem is fog megváltozni.neked kell meg értened,nem vagy felelös azért ha ö szenved,felnött ember,alakitsa az életét ugy,hogy jó legyen,de ezt nem teheti meg azzal hogy a gyerekeit zsarolja.Közöld vele,hogy nagyon szereted,de már külön életet fogsz élni,ahol neki is lesz helye,de nem az elsö helyen,mert ott már TE leszel.
Probálj egy kicsit elszakadni töle,mert igy sem egyetem sem saját életed nem lesz.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!