Hogy mondjam el édesanyámnak, hogy lehet, hogy teherbe estem, és segítségre lenne szükségem?

uhh basszus!!!!!!

Gondolom nem akarod megtartani babát! látod előbb kellett volna gondolkodnod!!!!! Mi az hogy lehet? Menj vegyél egy tesztet ne hozd rá anyukádra frászt amíg nem tudsz biztosat! Amúgy ha nem akarod a babucit mindenképp anyukád kell ahoz hogy elvetesd 18 éves korodig kell szülői aláírás! Mivel nem vagy nagykorú! Az abortusz 8000 ft körül van ha anyukád egyedül nevel ha nem akkor kb 20000! onnan tudom hogy az egyik barátnőmnek elkellet venie a babát mert gyógyszert szedett mielőtt megtudta hogy terhes! Szóval nem gyerek játék egy életen át kisérteni fog! egyébként pedig megértelek hisz még te magad is gyerek vagy! Valahogy írj hogy mivan hogy terhes vagy-e vagy nem! Ha pedig nem akkor adj hálát hogy nem kell elvenned egy életet és nagyon vigyázzatok! menj el olvoshoz íratass fel gyógyszert! Minden jót egy 11 hetes kismama:)

Nem könnyű. Próbálj egy olyan pillanatot választani, amikor nyugodt, nem siet, kettesben vagytok. Mondd el neki őszintén, hogy tudod, hogy nehéz helyzetbe kerültél, és hogy neki is gondot okozol ezzel, de nagyon szeretnéd, ha segítene neked. Beszéljétek meg, hogy mi a tervetek a babával (tényleg helyénvaló a többesszám, hiszen mindenképpen édesanyád segítségére lesz szükséged, akárhogy döntötök, ezért tényleg kérd ki a véleményét). Én nem tartom túl szerencsésnek, hogy 16 évesen gyereket szülj, hiszen egyáltalán nem tudnád még eltartani, arra meg nem lehet alapozni, hogy majd a szülők eltartanak titeket. Neked is még tanulnod kéne (nézd, én 20 évesen még nem érettségiztem, most terhesen járok levelezős suliba, hidd el, nem könnyű). Mondjuk eléggé abortusz-ellenes vagyok, de talán bizonyos helyzetekben tényleg ez az egyetlen megoldás (ilyenkor igazából nincs jó megoldás), és a gyerekkel sem kéne ennyire kiszúrni, mert azért érdemes megnézni, hogy nagyon fiatal anyukák egy idő után tényleg nem tudnak eleget foglalkozni a babájukkal, gyerekükkel.

De a lényeg az, hogy anyukád biztosan segíteni fog, bár készülj fel rá, hogy picit dühös lesz, ígérd meg neki, hogy legközelebb tényleg vigyázol, esetleg ha már megoldódott a probléma, menjetek el együtt fogamzásgátlót feliratni, akkor anyukád biztos nyugodtabb lesz.

Elnézést kérek de hülyeségeket beszéltek :) 18 éves korig enm muszály a szülői aláirás...elég a kedves apukáé :)Itt a probléma ha az lelép... :P Mivel van BETEG TITOKTARTÁS. Ez aaltt azt értik hogy az orvos nem adhat ki infót ha nem járul hozzá a leányzó. "Apuka és az anyuka" aláirja szépen és mehetnek abortuszra. 8000 se midnenhol 8000. van ahol 20.000-et is elkérnek érte.

Másrészt elmondhatod anyukádnak max sír egy sort de elmultál 16 éves...nem gondolod sztem te sem hogy anyukád a világ...nemszól hozzád egy hónapig utána lassan helyre rázódtok. Bár butaságnak ahngzik amit mondok :)

Előszőr is:édesanyád nem a legjobb barátnőd?Mert ebből arra következtetek,hogy nem.Mert ha ez így lenne akkor megtörtént volna a felvilágosítás,és bizalommal fordulnál te is hozzá.Ha baj van az már késő.Az anyukák tapasztaltabbak mint ti,nem kell szégyelni,hogy ti még nem.És azért vanak,hogy segítsenek,hogy megóvjanak,hogy óvva intsenek,hogy a legjobbat éljétek meg,és hogy ne rontsátok el az életeteket,mondjuk egy korai szüléssel.Ebben az esetben max annyit tudsz tenni,hogy leülteted,elmondod neki,és onnan már eggyütt derítitek ki,hogy tényleg van e baba,és mi legyen a sorsa.Kívnánom,hogy vaklárma legyen,mert ha elveteted egy egész életre kihat,ha megtartod az életed ronthatod el,hiszen még te is gyerek vagy.

Egy 35 éves 4 gyerekes anyuka.

Bár a kérdés feltevőjének már bizosan megszületett az eltelt időben a döntése, amire kíváncsi is lennék, de valahogy ki kívánkoztak belőlem az alábbi gondolatok:

Miért volt benne annyira biztos az első válaszadó, hogy nem akarja megtartani? Egyeltán mi alapján merülhet fel ilyen gondolat egy idegen kapcsán?

A saját esetemet hoznám fel példának: én is 16 évesen lettem terhes, 17,5 évesen szültem, párom épp sorkatona volt. Szerencsére a szüleim értelmesen álltak a dologhoz, bár anyám elsőre majdnem sokkot kapott. Engedélyezték a házasság kötésünket, így nem kellett gyám a gyereknek fél évre, mert hivatalosan nagykorúvá váltam. Egy évig éltünk a szüleimmel, majd sikerült a saját lábunkra állni. A gyermekünket pedig tisztességesen el láttuk és a mai napig el látjuk a testvéreivel együtt akik később születtek.

S a mai napig van részem olyan beszélgetésben ismerősökkel, hogy bár ők eleinte nem gondolták, hogy bármi jó kisülhet abból, hogy meg tartom a gyereket, mégis azt tapasztalták, hogy remekül meg bírkóztunk a feladattal, sok 20-30as szülőt is túl teljesítve. Ez is alátámasztja, azt a feltevésem, hogy a családra érettség nem kor kérdése. Vannak olyan nők akikből még 40 évesen se lesz jó anya...

Érettségizni estin érettségiztem, de nem volt túl bonyolúlt így sem.

Beszélj őszintén édesanyáddal. Nem biztos hogy terhes vagy, bármi okozhat eltolódást. Stressz, fogyókúra stb. Ha mégis, ő az az ember, akire egész életedben számíthatsz! Ami megtörtént az megtörtént, ketten majd kitaláljátok a megoldást!

LÉGY HOZZÁ ŐSZINTE!