Én szorulok orvosi segítségre?

Anyám eléggé idegbeteg. Ha rossz napja van,akkor az rajtam csattan velem bunkózik. Máskor meg ő a megtestesült bűbáj, főleg mások előtt. Nekem állandóan azt mondja,hogy semmit sem csinálok és semmi nem lesz belőlem. Azt persze észre sem veszi,ha kitakarítom a szobáját vagy a konyhát. Mások előtt azt se tudja,hogy hogyan dicsérjen. Pillanatok alatt megváltozik a hangulata.

Ma észrevette,hogy a lábamon karmolások vannak. Erre kiakadt,hogy ezt miért csináltam. Megmondtam neki,hogy elegem lett mindenből (tényleg minden összejött mostanában),belőle is többek között. De nem belátta,hogy ő is hibás,hanem üvöltözött,hogy én közveszélyes vagyok és hogy be kell feküdnöm kórházba és ezért tart itt az ország,ahol tart,mert ilyen fiatalok vannak és ilyen emberek miatt nem lesz nyugdíja.

Nem érti meg,hogy most fordult ilyen velem először,mert nem akartam csapkodni,mert kora reggel volt, mindenki aludt,hát magamba karmoltam,de azt se erősen. Csak nagyon érzékeny a bőröm és minden meglátszik rajta.

Máskor ha másként vezettem le a feszültséget,akkor is csak üvöltözött sima sírás miatt is.

Amúgy heti 1szer be is szokott piálni.

Komolyan én szorulok kezelésre?