Ha megtalálnátok valamelyik szülőtök naplóját, elolvasnátok?

20!

Az nem jött át, hogy egy halottról van szó? Senki sem a még vidáman borozgató anyja vagy apja naplóját akarja elolvasni. Nem olvasom el anyam/apam/gyerekem/akárkim naplóját, ha az említett személy él, akkor sem, ha épp másik kontinensen. Elolvasom az anyam/apam/gyerekem/akárkim naplóját, ha meghalt.

Mit kellene amúgy tennem vele?

"Vicces ez a kettős mérce. Ha a kérdés arról szólna hogy a szülő olvassa a gyerek naplóját mindenféle szemétnek el lenne hordva. Ellenben ha a gyerek olvassa az tök természetes."

Na álljunk már meg. AZ egyik a gyerek feletti kontrollról szól, a másik arról hogy az elhunyt élményei, érzései, tapasztalatai ne vesszenek el a halálával. Nagyon nem ugyanaz a kettő mozgatórugója.

Én totálisan osztom a 15-ös aggodalmait,...elméletben!

A gyakorlatban viszont biztos, hogy elolvasnám, mert emberből vagyok, aki kíváncsi az elhunyt szerettei életére, gondolataira.

Lehet, hogy érne csalódás, hiszen a szülő is csak egy esendő ember volt, de az is lehet, hogy még közelebb kerülnék hozzá és sok mindent átértékelnék.

Mindezt csak akkor tudhatom, ha elolvastam.

Persze, hogy el, mert érdekelne, milyen volt tizen-huszonévesen :)

Nekem is van naplóm és most, 32 évesen is szívesen olvasgaotk bele. Azok a tiniproblémák, amiken anno nyavalyogtam, most már csak mosolygok rajtuk.

De ha már meghalt, akkor csak az önzés olvastatja el, az infoszerzés, nem?

Ami igen tanulságos lehet a SAJÁT gyerekekkel kapcsolatban.

De nekem a szívem szakadna meg, ha olyat olvasnék már utólag, amit ha még addig tudtam volna, amíg él, máshogyan tettem volna valamit. De már nem tudok segíteni rajta.

Lehet, hogy inkább a gyerekeimmel olvastatnám el, nem tudom.