Mit csináljak? Utálom a nevelőapám.
Szóval a szüleim elég régen elváltak, amit nem is bánok, mert az “igazi” apámmal sem túl jó a kapcsolatom. Anyukám megismert egy férfit, akivel össze is jöttek, és nem sokkal utána be is mutatta. Ez egyébként kb.4 éve volt. Akkor még elég fiatal voltam, így nem igazán tudtam felfogni a helyzetet. Azóta ez az ember folyamatosan nálunk van, nem laknak együtt, de sokszor nálunk alszik és délutántól egész estig itt van. Minél jobban telik az idő, minél nagyobb leszek, annál jobban gyűlölöm. Alapvetően jól elvagyok emberekkel, hamar megtalálom velük a közös hangot, szívesen beszélgetek bárkivel kortól/nemtől függetlenül, de vele.. 4 év elteltével sem tudom elfogadni. Egyszerűen nekem ez a stílus, viselkedés amit ő csinál...
Annyira idegesít az egész ember. És ahogy anyámmal viselkedik, úristen. Először egy visszahúzódó embernek tűnt, de most hogy konkrétan vele élek, rájöttem hogy nem az. Voltunk már együtt nyaralni is, (bár nekem nem volt az :) ) és borzalmas volt. Ahogy anyámmal ott röhögcsélnek mindenen, szörnyű. Nekem sincs egyszerű természetem, de eddig nem volt olyan ember aki ilyen ellenszenves lett volna. Lehet, hogy maga a helyzet zavar csak, embertől függetlenül, hogy nincs közöm ehhez az emberhez, mégis “együtt élünk”. Nem tudom, de már 4 éve tart. Nem azt akarom, hogy vége legyen ennek a kapcsolatnak, mert örülök hogy anyám boldog, csak hát ez rám is hatással van.
Ja és az az affektáló stílusa, meg a hangnem amiben beszél...
Szerintetek mit kéne csinálnom? Hogyan kéne ezt elfogadnom? Egyszer valószínű össze is fognak költözni, szóval ez még csak rosszabbodni fog. Várom a tippeket. Ha van valami kérdésetek, ami nem tiszta arra is válaszolok. Előre is köszönöm. Ja és lány vagyok, ha ez számít valamit.
“És hova költözzek? Az utcára? :)“
Elnezest, de elegge mean a stilusod, nem is csodalkozok hogy nem vagytok jo viszonyban, mindenbe ot hibaztatod (amiket kiszurtem a kerdesedbol), magadat eszre sem veszed.
Egyebkent vannak berhazak, gondolom nem 2 km-re laksz egy tanyan a legkozelebbi varostol. De ha ennyire undok vagy igy akar az utcara is koltozhetsz nekem aztan mindegy :)
Szóval ha jól értem akkor nevelni szeretne, és te meg nem akarod, mivel számodra ő nem egy apafigura, igaz?
Gondolom tini lehetsz, szóval normális amit érzel, de nem tehetsz túl sokat ellene. Kitartást!
#14. Igen, valahogy így...
Voltam már pszichológusnál is (bár ez nem most volt) ami segített, de nem oldotta meg a “problémát”. Magamon is próbálok változtatni, sikerült is, habár nem feltétlen szeretnék miatta megváltozni, csak hát nincs más választásom.
Teljesen átérzem a dolgokat, én is voltam ugyanebben a helyzetben.
A legfontosabb az, hogy tudatosítsd magadban hogy nem vagy hibás azért amit érzel. Nem lehet mindenki mindenkinek szimpatikus.
(#14 voltam)
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!