Rosszul érzem magam ha a korban hozzám közel álló rokonaimhoz képest nekem valami évekkel később jön csak össze. Hogyan kezelhetném jól ezt az egészet?

Ezt a dolgot tudni kell elengendi. Mi hatan vagyunk egykorúak a családban, tesók és unokatesók, köztünk is ment azért a hasonlítgatás, mivel én sosem jöttem ki a családdal amúgy, persze mindig én voltam a legjobban leszólva. Kamaszként nagyon zavart, hogy a velem egykorú unokatesómat felnőttként kezelték, engem meg nem, most ilyen apróságokra gondolj, hogy neki vettek tangát, mert már nagy lány, kaphat, nekem még nem. :D Persze, ez most abszurd így felnőtt fejjel, de szerintem a lényeg érthető.

Na most, mind a hátán nagyon más életet futottunk be, ugyanakkor talán a hasonlítgatásnak köszönhetően és vittem a legtöbbre, mondhatni mindent én csináltam először, én vagyok a legtehetősebb, én diplomáztam/ házasodtam hamar és a mai napig csak nekem van saját családi házam és gyerekem meg vállalkozásom.

A családdal már nem nagyon találkozom, de ha nagy ritkán igen, elhiheted, hogy mindig én voltam leszólva, ezúttal már irigységből. Pedig nekem sem az ölembe hullott semmi, míg a többiek lézengtek tanulás mellett, én dolgoztam és így tovább, kétszer annyit tettem bele, hát kétszer annyim van.

De ettől függetlenül, ha családon belül sem ugyanonnan indultok, akkor megértelek. Én ezt, amit te, olyanok kapcsán éreztem, akik jobb helyzetből indultak, mint én, ezért előrébb is jártak és emiatt leszóltak engem, mintha én kevesebbet érnék. Ha ez megy a családon belül is, az nagyon gáz.

Ne hasonlítgasd magad másokhoz!

Minden ember más és más, ráadásul nincs egy olyan egységesen elfogadott könyv, ami leírná, hogy márpedig neked x évesen ezzel és ezzel kell rendelkezned különben ez és ez lesz.

A felsoroltak közül szinte az összes olyasmi, aminek jót tesz, ha nem az elsők között teljesíted.

Jogosítvány: A közlekedési balesetek többségét fiatalok okozzák, sokan buliznak, ittasan vezetnek, gyorshajtanak stb. Egy érettebb ember meg már belátja, hogy gyakorlatilag fegyver van a kezében, hiába nevezzük kormánynak, életeket vehet el, ennek megfelelően ül autóba.

Gyermekvállalás: Klasszikus példa, sajnos itt a biológia közbe szól, mert nyilván nem annyira ideális 40+ évesen az első, mert ha nincs is a terhesség alatt semmi gond, valahol a gyerekkel is kitolás, hogy kevesebb időt tölthet a szülőjével. Ettől eltekintve az idősebb szülő általában szintén érettebb, nyugodtabb, felelősebb, mint egy fiatal.

Párkapcsolat: A húszas években javában érik a személyiség, tök jó, ha valaki akkor találja meg élete párját, de több alkalmazkodást igényel a felektől, mert több lesz a változás jellemükben, céljaikban, mint egy harmincas pár esetén, akiknek már kiforrott személyiségük van.

Tanulás: Nincs jelentősége, ma már egy gondolkodó ember több lábon áll, és a szakmák nagy része megköveteli a folyamatos tanulást. Ha nem balettáncosnak készülsz, vagy modellnek, biztos vagyok benne, hogy nem vagy elkésve.

Válaszomban nyilván sok általánosítás van, csak arra próbáltalak rávilagítani, hogy felesleges ezen izgulnod, mert annak is van sok előnye, ahogyan te élsz, te csinálod a dolgaid. Az egymással való összehasonlítás, meg a versengés, a rokonaid ostobasága csupán.

Testvérem 3 évvel idősebb. Van egy menő cége, plusz projekt mérnökként is dolgozik.

Nekem 2 végzettségem van de minimál bérért dolgozom. Kb kidobtam az ablakon 7 évet.

Nem igazán az zavar hogy ekkora a különbség, hanem csak úgy hogy mekkora selejt vagyok.

Ne másoknak akarj megfelelni, vágj olyanba amit szeretsz. Ha pedig úgy élsz, akkor a legközelebbi összehasonlítgatásnál mond egyszerűen, hogy "én így vagyok boldog"

Engem két unokanővéremmel és egy unokabátyámmal hasonlítgattak össze kislányént. Alkalmasint a kolléganők gyerekeivel, a szomszéd kislányokkal, vagy a boltos Icuka unokájával. Bezzeg X sokkal jobb tanuló, sokkal okosabb, bezzeg Y rég tud már süteményt sütni, miért nem vagy olyan, mint XYZ.

A dolog cikije az volt, hogy az unokatestvéreim ezt pontosan tudták, ki is nevettek, és még rá is játszottak, én meg mafla kislányként istenként tekintettem rájuk.

A nagy váltás akkor jött a dologban, amikor kamaszként egyszercsak elegem lett a dologból, fellázadtam a szüleim ellen (egyéb okok is voltak), és elfogadtam egy külföldi ösztöndíjat. Azóta itt élek: az unokatestvéreimet és a családjukat csak FB fotókon követem, és telefonon is a lehető legritkábban beszélek a családdal.

Mert hogy még most is megkapom, hogy Xnek hány gyereke van, neked meg egy se, ilyen természettel, mint a tied, persze nem kellesz senkinek.

Sajnos ezek a gyerekkori sérülések végigkísérik az ember életét, ha hagyja. Az egyetlen megoldás, ha minél távolabb költözöl azoktól, akik a saját gyermekkori megvalósítatlan álmaikat akarják rajtad bevasalni, vagy a saját gyerekkori frusztrációjukat verik le rajtad. (Mondjuk ha hasonló játszódott le annak idején a szüleid és az ő testvéreik között, mint ami most közted és az unokatestvéreid között játszódik le.)

Távolabb költözni azért is jó, mert megszerzed a saját eredményeidet, de már nem azért, hogy bárkinek bizonyíts, hanem mert neked van rá szükséged a túléléshez. Új barátokra teszel szert, akik nem tudnak összehasonlítgatni senkivel ;) hanem magadért szeretnek és elfogadnak olyannak, amilyen vagy.

Nekem máig nem sikerül úgy felhívni a szüleimet, hogy ne hallgassam meg a szemrehányásaikat, és nem sikerül úgy ránéznem az unokabátyám fotójára, hogy ne jusson eszembe, hányszor alázott meg kislányként.

De mindenképpen jó döntés volt Anglia. A legjobb, amit elértem, hogy a lehető legritkábban foglalkozom a családdal, és ez részemről már-már egy a gyerekkori emlékeken való átlépésnek számít.

Ismerős... Én sokszor voltam úgy, hogy azt éreztették vagy én éreztem úgy (mert valamiért folyton kisebbségi érzésem van), hogy le vagyok maradva. A munkában, mert hogy mindenkinek van autója csak nekem nem volt... Lakás van, férjemmel vettük közösen önerőből, mégis az smafu egyeseknek... Múltkor mindenkire ittak, egymásra.. a nagy beosztásukra. Hát én meg ittam magamra, meg is jegyeztem nekik, erre olyan lenéző hangsullyal kaptam meg hogy hát olyan beosztásban csak te vagy. Na kössz.

Szóval miiiindiig akad nálam valahogy ügyesebb ha nagy össze jövetelek vannak.