Mi okozza azt, ha egy szülő kivételezik a gyerekeivel?

En ugy gondolom, hogy nemis az, hogy kivetelezik, hanem;

amit a szulo nem tudott elerni, azt probalja ratukmalni a sajat gyermekere.

Ezert van az, hogyha megfigyeljuk, hogy nagyon sok szulo beleszol abba, hogy a tini gyermeke milyen ruhat vesz fel, vagy milyen legyen a szobaja stb.

A sajat elkepzeleseiket akarjak megvalositani, amit Ok nem tudtak elerni annak idejen.

Én most vagyok kismama, valószínűleg leány ikreim lesznek. Remélem, soha nem fogok ilyet tenni, ugyanis szeretnék még több gyereket.

Olvastam egy történetet, nem tudom, igaz-e, hogy egy asszony fiúikerpárt szeretett volna, és már volt 12 lánya és 2 fia, mire összejött neki, mesterségesen (előtte több lányikrei is voltak), és a többekkel nem foglalkozott, a fiúkat kényeztette, és még csodálkozott, hogy a többi "önző és hálátlan testvér" miért nem jár a drág fiai kedvében. Amikor felnőttek, a fiúkat drágán kiházasította, a maradék 14 gyereke meg úgy házasodjon, ahogy akar. Ők sikeresek lettek, nekik minden összejött, az ikreknek meg semmi... Anyuci a gyűlöletbe halt bele, mert annyira utálta, hogy "azoknak" minden összejött, a szeretett fiainak meg semmi...

Nem tudom, hol olvastam, lehet nem igaz egy szó sem belőle.

Szerintem mást tényleg nem tudsz tenni, csak jól tanulsz, és kiállsz a nővéred mellett, mikor otthon vagy. Négy év múlva szabadon távozhatnál felnőtt ként, de szerintem szép lenne, ha törődnél a szüleiddel öregkorukra. De ha nm veszik észre, hogy az imádott fiuk még akkor is kihasználja őket, menj el, ne tedd tönkre magad ott.

A mi eseünkben ez családi gyökerekre vezethető vissza.

Apám három fiútestvér közül az egyik, az öreganyám egy zsarnok boszorkány, apámban pedig dúl a megfelelési vágy. Egy dologban mondott ellent valaha is neki: feleségül vette anyámat.

Amikor anyám terhes lett vele, mindenki fiút remélt. Minkét nagybátyáméknál fiú az első gyerek, apám is azt volt köteles csinálni. Anyám is kétségbeesetten akarta, hogy fiú legyen az első gyerek, hogy eleget tegyen a család elvárásainak. A terhessége minden napján azt hallgatta a családtagoktól, mennyit hízott, mennyire kevéssé mozgékony, bezzeg öreganyám, amikor terhes volt...

Aztán lány merészeltem lenni. A család valósággal kiátkozta anyámat, annyira kiakadt. Apám is, szegény.

Valósággal kötelezték anyámat még egy gyereket szülni, de nem volt doki, aki az első terhesség komplikációi után a túlélését garantálni tudta volna, ha jön még egy baba.

Három évvel utánam terhes lett megint, és a világ összes dokiját végigjárta, mire talált egyet, aki nem abortuszra küldte. Kihordta az öcsémet, aztán elkötötték.

Az öcsém mindenben épp olyan, amilyennek elvárják, tökéletes, ráadásul cseppet sem öntelt, hanem nagyon jólelkű gyerek is. És külsőre kiköpött apám és unokabátyáim.

Ellentétben velem, aki nagy csalódására mindenkinek abszolúte tehetségtelen vagyok a zenéhez (a családban mindenki nagyon muzikális), anyámra hasonlítva nagydarab vagyok, ráadásul a világ legrebellisebb szelleme.

Mindenki nagyra tartja az öcsémet, és nagy jövőt jósolnak neki. Én magam is. Megértem, hogy mindenki őt isteníti, nem is kérdéses, milyen kiváló, okos, szorgalmas, szerető szívű, tehetséges és minden egyéb. Nekem esélyem sincs egy kicsi elfogadásra sem. Ez van. Én méltányolom, hogy egyátalán élhetek.

15:50-es vagyok. Szeretném mindenkinek elmondani, hogy az ősökkel jól kell viselkedni, a majdani unokák miatt...

Ha 10 év múlva születik 2 gyermekem, és nem látogatjuk a nagyszüleiket, akkor majd a páromat és engem sem fognak, amikor mi leszünk nyugdíjasok. Meg nyilván támogatni is fogom őket, de nem azért, mert annyira hálás vagyok nekik, hanem mert alanyi jogon jár nekik. Valahol kellemetlen lesz, de jó példát fogok mutatni a srácaimnak.