Ki a fontosabb nektek, férfiak? Ki áll közelebb a szívetekhez? Gyerek vagy a feleségetek?

Az otthon alappillére egy jól működő házasság

Egy család alapkövei nem a gyerekek. Természetesen fontos részük, de nem ők az egyedüliek, akik összetartják a családot. Aki összetartja, az te vagy és a feleséged. A ti felelősségetek a családot vezetni. A gyerekek pedig kettőtökről vesznek példát, és a jövőben talán a saját életükbe is beépítik az otthonról hozott mintákat.

A gyerekek megszületése előtt csak MI voltunk

A gyerekek születése előtt ketten voltunk. Egymásba szerettünk, éjszakákon át lógtunk a telefonon, és úgy döntöttünk, örökre egymás mellett köteleződünk el. Majd belevágtunk abba, hogy családunk legyen, és boldogok vagyunk, hogy ők vannak nekünk. De a szövetségünk szent és sérthetetlen, amit minden erőnkkel óvnunk kell.

Ha a gyerekek kirepültek, utána is MI leszünk

Semmi sem tart örökké. A mi kis aranyos gyermekeink megnőnek, és kirepülnek a családi fészekből. Nem tudom, nálatok mi a helyzet, de az otthonomban egy harmincéves gyereknek már nincs hely. Munkájuk lesz, családot alapítanak, a saját gyerekeiket nevelik. Magunkra maradunk, és utánuk is már csak MI ketten leszünk. Szeretném, ha a kapcsolatunk ugyanolyan erős lenne, mint az elején. Az, hogy ez megtörténjen, és a jövő ilyen legyen, a kapcsolatunkon most kell dolgozni, és elsőbbséget élvezzen minden mással szemben. Persze ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik.

[link]

Minden szavával egyetértek

17!

Minden értelmes ember ugy vállal gyereket, hogy reméli, az a gyerek egyszer majd önálló életet el. Nem attól marad a gyerekem, hogy 90 éves koromban is a nyakamon el a 65 éves kisfiam/kislányom.

Az a normális, ha idővel "elhagyja" a szüleit és a saját életét éli. A helikopterszulonek ezt nehéz felfognia.

".... a kisfiam pedig az eletem ertelme."

Hát elég szomorú, jó xar élete lesz annak a gyereknek ilyen teherrel

20

"Engem a szüleim nem igazán szerettek, pedig szerintem egy szülőnek ez az elsőszámú feladata..."

Érdekes ez a szeret, nem szeret valaki kérdés. Ezt mindig a "szeretett" fél ítéli meg, aki nem lát bele a másik fél (itt:szülő) szándékaiba. Valószínűleg a szüleid úgy érzik szerettek és szeretnek is téged, te mégsem érezted magad szeretve. Tudod még az is lehet, hogy egyszer majd a gyermeket is ezt fogja gondolni rólad, hogy te nem szeretted őt igazán soha.

A házastárssal ez teljesen tisztázott, amennyiben jól működő kapcsolatról van szó. Ha nem érezné mindkét fél a kölcsönös szeretetet, akkor nem lennének egymás életének a részei. Ezzel szemben a gyerek kényszerűségből van a szüleihez láncolva, nem szabad akaratából. Lehet, hogy te úgy érzed most a gyerekkorod miatt, hogy "jobban szeretsz, mint a szüleid". Az ítéletet majd a gyereked mondja ki végül a fejed fölött.:)

Ezt a kérdést rendjére kiírja valamilyen, státuszában bizonytalan nő, aki szeretné leírva is látni, hogy míg a világ világ, addig a Józsinak csak ő létezik, mint a szeretet egyetlen letéteményese. Röhej!

Nagyjából annyi értelme van, mintha azt kérdezné, hogy mit szeretsz jobban, a málnát, vagy színházba járni?

A kettő nem összehasonlítható!...legalábbis normális ember számára.

Nincsenek még gyerekeim, sem párom - tanuló vagyok, erre legyetek tekintettel a véleményemet olvasva.

Szerintem egy családban a gyerekeknek azt kellene látniuk, hogy a szülők ugyanúgy szeretik egymást, mint őt. Van különbség a két szeretetforma között is, mint ahogyan azt leírták előttem. Az sem jó, ha a gyerek azt látja, hogy ő mindenek elé van helyezve, a szülők egymással alig foglalkoznak, akkor szerintem megfogalmazódik benne a kérdés, hogy a szülei már nem is szeretik egymást? Fordított helyzetben megint más, amikor a szülei elhanyagolják a gyereket, és csak egymással foglalkoznak, de azoknak az embereknek, akiknek csak a párjuk számít, miért kellene gyermek?