Mennyire egyedi, hogy 38 évesen nincs ,,semmim,,?

#7-tel értek egyet, egyáltalán nem egyedi a helyzeted.

Én negyven felett vagyok ugyanígy: sem lakásom, sem kocsim, sem semmi jelentős vagyontárgyam vagy megtakarításom. Nem kaptam semmi támogatást a szüleimtől, ők mindent a fivéremnek adtak, akinek három gyereke van, míg nekem nincs családom.

Arra szoktam gondolni, több szempontból is előnyös, hogy így alakult: a testvéremnek a gyerekeivel sokkal nehezebb lett volna támogatás nélkül boldogulni, másrészt nekem nincs semmim, amit a gyerekemre lehetne hagynom, ha lenne.

Én nem érzem kínosnak ezt.

Persze, nagyon jó lenne, ha lenne lakásom, nagyon vágyom rá, de van munkám, van iskolai végzettségem, el tudom tartani magamat, az albérletet, ruhát, kaját ki tudom fizetni, nem szorulok rá senkire.

Szerintem is elég sokan vannak így, mint mi. Itt, a társasházakban, ahol lakom, a három házban alig 5-6 saját lakás van, a többi mind albérlet.

A párod húga talán azt hiszi, hogy te a párod nyakán akarnál élősködni, vagy csak egyszerűen ilyen kis öntelt libuska, akit elkényeztetett az élet, és mindent a feneke alá toltak, míg te megharcoltál minden eredményért, és voltál elég bátor egy gyerekkel tenni ezt.

Azért én a helyedben óvatos volnék a párod családjával, ki tudja, mivel dumálják tele a párod fejét... de nyugodtan rákérdezhetsz, mi neki a véleménye erről a kérdésről.

És csak óvatosan az összeköltözéssel, hiszen te felelős vagy nem csak magadért, de a gyerekedért is.

A válaszok alapján, akinek 40 évesen nincs semmije, aszerint normális, aki a nulláról indulva is összekapart valamit 20 év alatt, aszerint meg nem.

Itt látszik, miért tud valaki felmutatni valamit 40 éves korára, más meg semmit, holott ugyanonnan indulnak. Van, aki akár tenni magáért és van, aki folyton kifogásokat keres meg a körülményekre mutogat.

33-ast kiegészíteném azzal, hogy aki le is meri írni, hogy 40 éves korára rendelkezik valamivel, az simán le lesz pontozva, mintha szégyelleni kéne, aki meg leírja a kifogás hegyeket, hogy miért nem gond, hogy nincs semmi, azt nagyon helyeslik.

Amúgy egyetértek, aki nem kifogást, hanem megoldást keres, az jut előre az élet minden területén.

Most ezzel nem foglak vígasztalni. Általában arra sértődnek meg sokan, amikor szembesítik valamilyen igazsággal. 40 évesen már illene valamilyen ingatlannak lennie az embernek, vagy közös, vagy saját. 22, vagy 18 év (felsőoktatás) nem elég egy lakásra valóra?

Mondjuk Pesten a négyzetméter ár ilyen 1-2 millió forint, ott nem is csodálkozok, hogy kihalásos alapon lehet csak ingatlanhoz jutni.