Mennyire egyedi, hogy 38 évesen nincs ,,semmim,,?

Én nem értem, miért gáz albérletben élni...

A párommal éveken keresztül éltünk albérletben. Lett volna pénzünk házra, de feleslegesnek tartottuk, mert majd akkor akartunk, mikor már kicsi lesz a lakás. Így is lett, kislányunk születése előtt költöztünk. Ha egyedül élnék a fiammal nekem teljesen megfelelne a lakás.

Van egy gyereked, szerintem ez már egy szép dolog, nem igaz, hogy nincs semmid.

Mindjárt 40 éves leszek. Most nem írom le, miket b-sztam el az életben, milyen mentális betegség hátráltatott (bár én azt érzem, hogy ez sem mentség), milyen tragédiák, stb. stb. Férjem van. Gyerekünk nincsen. Állásom jelenleg nincsen. Ha nem lenne édesanyám, férjem, már régen feladtam volna. Minden nap úgy kelek fel, hogy nincsen értelme, de csinálnom kell. Most tanulok új szakmát, ennyi idősen. A kívülálló meg csak annyit lát, hogy itt ez a kényelemben élő lusta p-csa.

Én még a szülés fájdalmát, terhesség nehézségeit sem éltem át, ellentétben veled.

,,akinek negyven körül nem sikerül egy lakást összehozni, az ássa el magát,,

Hasonlót mondott már olyan ismerősöm, akinek a szülei vettek lakást...Ennyit erről.

Hát nem tudom. Nekem sem segített senki, 18 évesen elköltöztem otthonról, aztán később találkoztam a férjemmel és mindketten nagyon keményen dolgoztunk, spóroltunk, odatettük magunkat, szóval nekem már most 30 évesen futná egy garzonra, ha elválnánk és csak a fél vagyont vihetném.

Gyereket sem a semmire vállaltunk, hanem amikor megteremtettük az anyagiakat. Szóval nem, nem egyedi, ha valakinek majd' 40 évesen nincs semmije, de nem is "normális". Azt jelenti, hogy felelőtlenül gondolkodott, lusta volt oda tenni magát.

De azt sem értem, hogy hagyhatja valaki, hogy a férje ne fizessen gyerektartást. Bmeg, azt a gyerekedtől veszed el. Meg kell előlegeztetni az állammal, aztán majd behajtják rajta.

Ne foglalkozz vele.

Nem tudom mennyi idős, de gondolom fiatal és tapasztalatlan.

Majd ha lesz 40 éves ő is gyerekkel és pasival akit addig legalább meg tudott tartani maga mellett és többet elért, akkor oszthatja az észt. Vagyis inkább nem, mert minden embernek más története van, még párkapcsolatban sincs két egyforma, és ott az odaáig megtett út is, ha a gyereket nem is nézzük, még ő sem tudhatja milyen akadályokat tartogat neki a jövő, és hogyan oldja meg.

Nem mindig jó a saját lakás.

Sok rossz párkapcsolat azért áll még fenn mindig mert a felek nem mondják ki a nemet a saját lakás és a gyerek miatt, amit mind a két fél és a gyerek is szenved miatta.

Megéri pusztán ezt végigcsinálni a pénzért? Hogy a két fél és a gyerekek is idegroncsok legyenek?

Másrész a saját ház köt, a fent említett példa is, meg más helyzetben is.

Ha találsz jobb állást, vagy szeretnél arról a helyről elmenni és máshol leélni az életed, köt a lakás.

Én inkább élek albérletben, valahogy nem vágyom sajátra.

Ahogy mások is írták, mindenkinek hiányzik valami az életéből, neked ez, másoknak meg amaz.

A legjobb barátnőm és a párja elég tehetősek, külföldön dolgoznak, két lakásuk is van, és rengeteg pénzük. Ez csodásan hangzik, de tudod mit meg nem adnának egy gyerekért?

Már rengeteg mindent végigjártak mégsem jön nekik össze.

Neked ez van, másoknak meg az. Neked ez hiányzik, másoknak meg az.

A megfogalmazás erős volt, de van benne valami. Ezt te is érzed, különben nem tetted volna fel a kérdést. Igen, 40 éves korára az embernek illene már összehozni valamit, de vigasztaljon az, hogy egyáltalán nem vagy egyedül. Számomra elképesztő és el sem tudom képzelni, pedig én nagyon mélyről jövök, a két alkesz szülőm nemhogy nem támogatott, de még vissza is húztak. Romos házban nőttem fel, fűtés és folyó víz nélkül. Mostanra, 41 éves koromra a saját házamban élek, aminek a hitelét még 6 évig fizetem, aztán kész leszek vele. Eközben lett egy új takarítónőm, aki velem egyidős, semmije nincs, még csak egy teljes albérlete sem, csak egy szobát bérel magának, ő is egyik napról a másikra él. Szóval rettentő nagy különbségek vannak.

Talán ülj le, gondold végig, hogy hol rontottad el, fektess magadba időt, energiát, tűzz ki célokat és keress megoldásokat arra, hogy hogyan érhetnéd el őket. Járj utána és hajtsd be a gyerektartást, mondjuk.