Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Hol a határ egy váláshoz?...

Hol a határ egy váláshoz? Tudom egyedi, de mi az általános? Vagy én vagyok teljesen hülye?

Figyelt kérdés
Férjemmel 27 éve vagyunk együtt, 21 éve házasok. Gyerek, anyagiak rendben vannak, megcsalás szóba sem jön. Mégis elfutottunk egymás mellől. Ő otthon ül, munkahely van, de nincs karrier, nem lendületes-fiatalos. Én az ellenkezője. Nagyon szeretem a mai napig, de nem vagyok biztos benne, hogy ő is így érez. Engem hibáztat azért, amiért nem halad jobban az életben. Én mindig úton lennék, szeretek vidám lenni, tele vagyok mindig ötletekkel, szerinte engem nem lehet követni. Milyen öregkor lesz ebből így? Hozzá tartozik, hogy én rá sosem mondanék rosszat, ő viszont rendszeresen sérteget engem, ha vitáink vannak. Én mindig afelé terelem a beszélgetést, hogy min kellene változtatni,meg hogy mennyire szeretem, ő pedig visszavág, hogy mellettem senki nem bírná, én még a sírból is visszanyúlok majd, meg ilyenek. Ezek nagyon bántanak engem. Tudom, hogy ő ezt a mentalistást gyerekkorából hozza, de ez egy hosszú történet. Én többet nem tudok már ezért a kapcsolatért tenni. Lehet, hogy túl sok romantikus filmet néztem, de olyan párt szeretnék, akire lehet számítani, ha gondom van, ha beteg vagyok, aki néha odajön és átölel, akinek nincs nehezére sétálni, kirándulni velem. Hol a határ egy váláshoz? Tudom, hogy vannak emberek, akik mit nem adnának az én egy napomért, annyira sz@rul élnek. Nekem viszont ez így nem jó. Az utóbbi időben a férjemnél bejött az ital is, 2 sör, 1-2 pálinka esténként. Félek, nem jófelé megyünk.
2017. szept. 4. 15:40
1 2
 1/17 anonim ***** válasza:
19%

Itt meg semmi valookot nem latok. Manapsag nagy divat lett rogton lecserelni a part ha valami nem mukodik, regen meg a zoknit is stoppoltak, ma meg a fogyasztoi tarsadalom a parkapcsolatokra is atvitte azt a mentalitast, hogy nem javitunk semmit, nem eri meg, rogton ujat veszunk.


Az elso lepes hogy beszeljetek, tudatosuljon benne is, hogy valtoztatni kellene valamin. Ha erre nem hajlando, akkor johet valami parkapcsolati szakember. De egybol valasrol beszelni, foleg kozel harom evtized utan, szerintem tulzas.

2017. szept. 4. 15:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/17 A kérdező kommentje:
Az a gondom, hogy érzelmileg nem kapok tőle semmit. Átléptünk egy költségvetési intézménnyé, összerakjuk a pénzünket és kész. Én igyekszem kedveskedni, gondoskodni, intézem a család összes ügyét. Nem kapok ebből vissza semmit. Ez így természetes?
2017. szept. 4. 15:57
 3/17 A kérdező kommentje:
Hidd el, nem akarom eldobni. Igazi szerelmi kapcsolat volt a miénk, ami az évek során a férjem részéről megkeseredett és nem tudom visszalendíteni. Ha beteg vagyok, nem érdekli, kiröhög. Ha a gyerekekről van szó, felhozza, hogy nem is biztos, hogy az övé. Hogy lehet így élni?
2017. szept. 4. 15:59
 4/17 anonim ***** válasza:
70%

Régesrég otthagytam volna, illetve össze se jötrtem volna vele, hacsak nem volt nagyon trükkös s mutatta, hogy szeret és semmi komoly baja nincs veled.

Amiket írsz, hogy melletted senki nem bírná meg sír... Ezt akkor is taplóság mondani az ember feleségére, ha ok van, semmit nem old meg, csak elmérgesíti a helyzetet. Nagyon asszimmetikus a kapcsolatotok a leírás alapján :(


Mindenkinek máshol van a határ, én elég igényes vagyok e téren, iszonyatosan sokkal több történik nálatok, mint amit én tolerálni vagyok hajlandó a magánéletemben.

(17 éve vagyunk együtt a párommal, nagy az összhang. Ha valaki azt gondolná, hogy én nem tudok valakivel meglenni. Pedig igazán nem érzem, hogy különösebben tennék a dologért, csak létezem és önkifejezek és elég nehéz eset is vagyok. De ő egy velem kompatibilis angyal. Másmilyennel nehezen jönnék ki :D Akkor lennék egyedül, jobb az, mint egy rossz kapcsolat.)


A fentiekkel az a baj, visszatérve a kérdezőhöz, hogy nem látom, hogy a férj partner lenne a dolgok javításában. Vitakor OK, az ember kiadhat némi gőzt az elején, de utána a probléma megbeszélésén, megoldásán kéne dolgozni, nem sértegetni a másikat. S mást hibáztatni, mert Ő nem érte el azt, amit akart... Milyen ferde gondolkodás már ez?

2017. szept. 4. 16:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/17 anonim ***** válasza:
14%
Jó hát ha ő is elmondaná az ő verzióját valószínűleg az meg rád nézve nem lenne túl pozitív. Jó te nem sértegeted simán csak lenézed, de az is kiderül hogy akkor is tudtad hogy ilyen amikor hozzá mentél, ha meg huszon évesen nem találtál jobban így leharcolt 50-esként miből gondolod hogy találsz?
2017. szept. 4. 16:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/17 anonim ***** válasza:
88%
Az újabb infók még szomorúbbak :( Ha nem szeretek valakit, akkor is részvétet érzek az ismerősöm iránt, ha beteg és szenved... Van az embertársunk iránt érzett alapvető tisztelet és szeretet (hacsak nem tett valamit, amivel eljátszotta). Empátia az nem sok szorulhat belé :(
2017. szept. 4. 16:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/17 anonim ***** válasza:
77%
Elválnék.
2017. szept. 4. 16:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/17 anonim ***** válasza:
77%

A leírtak alapján úgy tűnik a férjed teljesen belefásult, belekényelmesedett ebbe a házasságba.Lusta és nem is akar se tenni, se változtatni semmit.Ebből kimozdítani nem sok esélyt látok.Te egyedül kevés vagy egy házasság működtetéséhez.A megbeszélés nem hinném, hogy eredményes lehet vele.Neki a mártír szerep tökéletesen megfelel.Mindenki rossz, csak ő a tökéletes.

Nos fogyasztói társadalom ide vagy oda, nem látok reményt ennek a házasságnak a fenntartására, ha csak nem dugod te is a homokba fejed azért, hogy elvegetáljatok még vagy 30 évig.

Én lelépnék.Egyedül is jobb, mint egy ilyen emberrel együttélni.

2017. szept. 4. 16:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/17 anonim ***** válasza:
76%
Nincs erre semmilyen "határ" vagy szabály. Együtt maradni nem érdem önmagában, és elválni nem bűn. addig éri meg együtt maradni valakivel, ameddig több jót kapsz a kapcsolattól, mint rosszat. Ez amúgy baráti kapcsolatokra is érvényes szerintem. ha már úgysem jó együtt, minek szerencsétlenkednétek még végig X évet?
2017. szept. 4. 17:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/17 A kérdező kommentje:
8-as te vetted le legjobban a helyzetet. Az a baj, hogy nem leharcolt 50-es vagyok :) Egyébként nem is temetném az ötveneseket, hogy ők már maradjanak maguknak és örüljenek, hogy élnek kedves 7-es. Nehéz a helyzetem. A mi kapcsolatunk nagyon a kémián alapult, nem azon, hogy nem ^kaptam volnaˇ jobbat. Jajj, ez rosszul is hangzik. Az idő múlása vitt el bennünket egymás mellől. Sokat segített a véleményetek, hogy más hogyan látja ezt.
2017. szept. 4. 17:58
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!