Elsősorban azoktól kérdezném, akiknek az anyukájuk nem dolgozott?

17. valószínű úgy gondolják, hogy mivel a házimunkát mindenki megcsinálja, aki csak abban elfárad és magát fényezi azért az ciki, mert vannak akik ugyanazt megcsinálják plusz még más munkát is.

DE:

A legnagyobb, iszonyatos szívás a gyerekekre, unokákra, hogy anyucinak nincs nyugdíja, apa meg lerokkan mert kettő helyett dolgozik, tehát nekik kell eltartani a szüleiket-nagyszüleiket sok helyen. Ez benne a nagy kockázat és épp elég gyerek szenved ettől a helyzettől.

19# vagyok

Basszus a kerdesre nem is valaszoltam.

Na szoval.

Összegezve, anyam a hazimunkat is utalja, meg a rendes munkat. A hazimunkat csak nagy k*rva anyazasok kozepette csinalja meg, a rendes munkajat meg kozvetlenul utana szidja mint a bokrot. Semmit nem akar csinálni. Ja de, fekudni az agyba es tevet nezni. Azt szeret, meg eltartatni magat apammal. Csak azert dolgozik, hogy tudjon vele dicsekedni es senki ne szolja meg. En sem szeretem a hazimunkat. Uncsi, faraszto. De nagyon szeretek dolgozni, es tanulni is.

"A legnagyobb, iszonyatos szívás a gyerekekre, unokákra, hogy anyucinak nincs nyugdíja, apa meg lerokkan mert kettő helyett dolgozik, tehát nekik kell eltartani a szüleiket-nagyszüleiket sok helyen. Ez benne a nagy kockázat és épp elég gyerek szenved ettől a helyzettől."

Ez megintcsak nem igaz, legalábbis az én ismeretségi körömben. Anyucinak van nyugdíja, mert apucival közösen félre tesznek érre időben.

20. Nem csak annyit mondtam, hogy unatkozok. Hanem hogy nem is szeretem. A 12 oras gyari munkat is szivesebben csinaltam, mint a takaritast.

Es igen, nekem maga a takaritas, az otthon leves unalmas. Eltudom magam foglalni, tanultam nyelvet, tanultam horgolni, gondoztam haziallatot, sokat olvastam, tanultam mast is mellette otthon, pl a szakmammal kapcsolatban. DE SZAMOMRA ez még mindig keves. Letudtam en magam foglalni, na de hogy 10-15, neadj isten 30 evig?

Akinek van 5 gyereke, vagy sajat otthoni vallalkozasa, az megint mas. Az nem csak “sima” haztartasbeliseg. Oda irom hogy sima, mert meg belekotsz hogy mi a fogalma a haztartasbelinek.

Nekem az a meglátásom, hogy a háztartásbeli nők is tobbfelek.

Van, aki csak utal dolgozni, meg sem tűrik sehol, mert minden téren alkalmatlan és buta és sokszor hangos is sajnos. Ezek azok, akik csak ülnének az ágyban és bamulnak a tvt. Őket szerintem elítélik és lenézik, a saját családjukat is lehúzzák.

Vannak olyanok, akik hagyományosabb típusúak, és a családban a segítő szerepét töltik be, belecsusznak ebbe az eletformaba. Pl gondoznak egy idős rokont. Szerintem jó hogy vannak ilyenek, a mi tágabb családunkban is volt ilyen nagynéni, társadalmi tevékenységeket is vegzett.

Vannak az ilyen instaceleb luxusfelesegek, akik minden nap edzenek, kávézót nyitnak hobbiból, vlogolnak ha két bébiszitter között gyurmaznak kicsit a gyerekekkel. Szerintem velük a legtobben cserelnenek is szívesen, és rögtön nem izgatna őket a " karrier" meg a " jó érzés hogy pénzt viszek haza".

Huu, de sok a feszültség a kommentekben!

Srácok, nincs egyfajta háztartásbeli... emberek vannak, akik sokszínűek, nem lehet sarkosítani. Mert mindenre, amit leírunk, lehet hozni ellenpéldát...

Az én anyukám művelt, diplomás, nagyon okos nő. Mégis háztartásbeli lett, saját döntésére. Neki ez a jó, de így is folyamatosan képzi magát és a hobbijával tud keresni is. Plusz a gyümölcsöst is rendezi.

Nyugdíj? Van elég megtakarított pénzük, amit idősebb korukra tettek félre. (Amit akkor is érdemes félretenni, ha valaki dolgozik... )

Apukám nem szakadt bele a munkába, vezető pozícióban dolgozott, rugalmas munkaidőben.

De ismerek olyan férfit is, aki gyárban dolgozik, de a felesége “háztartásbeli”: ő neveli-gondozza a disznókat. Szép jövedelmük van ebből is.

Egy másik esetben az apuka paraszt (munkáját tekintve, nem viselkedést). A földeken dolgozik, felesége háztartásbeli, ő viszi a papírmunkát, szerződéseket stb.

Ismerek olyat, ahol a férj idénymunkákat vállal, a felesége háztartásbeli, valójaban a falu öregjeinek hordja az ebédet.

Egy másik felesége háztartásbeli és alkoholista.

Egy sokadiké meg csak körmöshöz meg pilláshoz jár...

Nem lehet általánosítani, szerintem nem is érdemes.

Ne nézzük le egymást, hiszen nem ismerjük a másik embert.

Nekem anyám nem sokat dolgozott, mindig volt kifogása, hogy miért nem jó a munkahelyén éppen. Legtöbb idő, amit egyhuzamban otthon töltött, 12 év volt. A férje eltartja, de a kapcsolatuk már rég rossz. Mivel anyámnak nincs megtakarítása, releváns munkatapasztalata, ezért nem sokat tud tenni.

Nyugdíja szinte nem is lesz. Nem sok fogalma van a világ dolgairól sem.

Én nem ítélem el azokat, akik otthon maradnak, csak szerintem érdemes úgy csinálni, hogy az illetőnek legyen saját pénze, valami értelmes végzettsége, nyelvtudása, megtakarítása, hogy ha bármi van, tudjon lépni, soha ne legyen másokra utalva.

A kérdésre válaszolva, én dolgozom, nekem ez elég elrettentő példa volt. Anyám ki van szolgáltatva konkrétan. Soha nem akarnék ilyen életet és nincs is mit irigyelni ezen.

Enyém nem sokat dolgozott, de nem azért, mert nem akart, hanem az élet úgy hozta. Még szerencse, hogy apukám van, és jól keres, különben, nem tudom mi lett volna.

Én gyerekként nagyon beteges típus voltam, miattam vesztette el sajnos az összes munkáját, mert minden 2. héten nagyon lebetegedtem és nem volt aki vigyázzon rám, csak ő. Aztán mikor megszületett a tesóm, aki autista, az ő gondozása teljesen felemészti máig a mindennapjait, így beletörődött, hogy (rendes) állása nem nagyon lesz többet.

Én, ha tehetném biztos, hogy nem dolgoznék, mert nincs olyan munka, ami érdekel, szívesen csinálom. Napi 8 órát én sokallom nagyon, szerintem nem kellene ennyit dolgoznia senkinek, mert kínzás. (Tudom h sokan 10,12,16 órákat dolgoznak, ..én inkább felkötném magam, ha erre kényszerülnék). Pláne több műszakban. Szerintem nincs értelme az életnek így, ha ennyi időt kell fecsérelni olyan dologra, amit gyűlöl az ember, és többbyire meg se fizetik rendesen. Legyen szó akár fizikai, akár értelmi munkáról.

Pláne a nőknek úgy gondolom, hogy nem kellene dolgoznia egyáltalán. Elég a háztartás meg a gyerek(ek). Éppen elég munka az is.

Én vállalom és nem szégyenlem, hogy munkagyűlölő és munkaellenző vagyok, de nem anyum miatt, mert ő amikor volt lehetősége, szeretett dolgozni, és neki a bezártság őrjítő tudott lenni sokesetben.

Szóval én, ha tehetném, egy semmirekellő naplopó lennék szívem szerint.

Nem azzal kellene tölteni az embereknek az életük nagy részét, hogy güriznek, kényszerből napi 8 vagy több órát. Max. 6 óra lenne az egészséges szerintem.

Dehát az élet nem habos torta. :)