Szerintetek miért van ez?
Előre szeretném leszögezni,hogy nem sajnáltatni akarom magam,csupán tanácsot,véleményt szeretnék kérni.
Úgy érzem,hogy nem kedvelnek az emberek.Azt sem mondom,hogy szerintem utálnak;inkább mintha közömbös lennék a számukra.=/
Eddig szinte mindenhol fekete báránynak éreztem magam.:S Oviban ugyan voltak barátaim,de nagyon sokan utáltak is,piszkáltak,meg beszólogattak(igen,már akkor).
Általánosban 4. második félévétől utált meg az egész osztály egy kitalált hülyeség miatt.Anno kérdeztem,hogy mi volt a baj,de még ők maguk sem tudták.Csak gondolom kellett valaki,akit lehet szekálni.Az a pár év nagyon durva volt számomra,majdnem sulit is váltottam a mindennapos megaláztatások miatt.Fizikailag sosem bántottak,csak lelkileg,de úgy majdnem mindenkitől kaptam.
Gimiben kialakult egy jópár baráti társaság az évek során,de mindnek vége lett.Ott nem piszkáltak,de hiába próbáltam közeledni 10ből kb. 1 embernél éreztem,hogy ér is valamit.
Az a gondom,hogy hiába próbálok közeledni az emberek felé,akár személyesen,akár interneten keresztül,valahogy nem kapok pozitív visszajelzéseket és ez nagyon zavar.:S
Az a furcsa,hogy közben jó véleménnyel vannak rólam,tehát olyat mondanak néha,hogy csak nézek(jó értelemben),de valahogy mégsem alakul ki olyan kapcsolat.
Imádok társaságba járni,de valahogy "oda sem kelek".Én inkább az a csendes szemlélő típus vagyok,de próbálok közeledni,barátkozni,"jófej lenni",poénkodni.
Van barátom,aki imád,meg néhány haverom,akik szintén jókat gondolnak rólam.Nem azt mondom,hogy ez nem elég,csak azért mégis zavar,hogy ennyire elutasítóak velem szemben.
Most megyek majd fősulira és rettenetesen félek attól,hogy nem fogok tudni beilleszkedni és egyedül fogok maradni.:S
Esetleg valami tanács,hogy mit kellene átgondolnom,változtatnom,stb.?
Előre is köszönöm a válaszokat!
Szerintem az már egy jó kiindulás hogy barátkozni akarsz!
ne felejtsd el hogy nem mindenki egyforma,és biztos lesz olyan is aki nem akar a társaságodba kerülni,de ez ne zavarjon ez természetes!Lesz olyan is aki viszont pont az ellenkezője!
elvégre hogyha nem bunkó a modorod,és ahogy irtad próbálsz beilleszkedni,szerintem nem lesz gond!
A barátod is támogat,melletted van,nem vészes a helyzeted,gondolj a haverjaidra akik vannak, az a lényeg:)
Köszönöm az eddigi válaszokat!:)
Nem vagyok telhetetlen,tudom,hogy van,akinek még ennyi kapcsolata sincs,nagyon hálás vagyok értük(főleg a barátomért),de azért számomra mégis kicsit zavaró az,hogy próbálkozok,és szinte semmi.:S
Akkor ezt el kell fogadnod, es ennyi.
Lesz majd olyan is, aki majd jobban erdeklodik.
A mostani vilagra, foleg magyarorszagon, ahol a statisztikak szerint x millio embernek meg baratja sincs, ez nem egy ismeretlen dolog. Ezt hozza ki a racionalista vilagrend, az emberek kevesbe nyitottak emocionalisan, a kapcsolatok felszinesek. Probald megtalalni azt a keveset, akik meg emocionalisak, a tobbivel meg kar erolkodni, mert csak sajat magadnak okozol seruleseket.
adalek>
el kell hogy keseritselek, hogy a foiskolan sem lesz jobb a helyzet, bar drukkolok hogy ne legyen igazam. Ott mar beled kezdik nevelni a versenyszellemet, egy vetelkedesi helyzetre epulo kozossegben pedig a baratsagok alatlaban csak erdek baratsagok...
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!