Szakítottak már veletek így?

kedves Mindenki, köszönöm az eddigi hozzászólásokat! Természetesen írhattok még.

Most elutazom, de ha visszajöttem, mindenkinek adok pontot, ha már megtisztelt az idejével és a figyelmével.

Sok érdekes és tanulságos dolgot írtatok amúgy :)

kedves előző válaszoló,

igen, vannak fejlemények.

én eddig több tekintetben is bizonytalan voltam. ami mellette szólt, hogy ne haragudjak rá: az, hogy ismerem, és tudom, nem ilyen a stílusa. a másik, hogy együtt voltunk bent a kórházban az egyik közeli családtagjánál, tehát én tényleg hosszú napokig azt hittem, hogy meghalt az apukája, és ezért van magába zuhanva.

ami ellene szólt: történjék bármi, akkor is szólunk a másiknak, hogy mi van, hogy az ne aggódjon. ha meg időt akar kérni, akkor meg azért szóljon.

.

itt néhányan azt írtátok: hívjam fel a mhelyét. ahogy mondtam nektek, a barátaim ezt meg is akarták tenni, én meg tiltakoztam ellene, mert ez nem az én stílusom. Nem szeretek harmadik felet belekeverni a kettőnk magánéletébe vagy ilyesmi.

Írtam neki egy levelet, amelyről lehetett már érezni, hogy az "utolsó csepp" kategória. Ebben megkértem, hogy a múltunkra való tekintettel legalább azt mondja meg, miért tűnt el. Ha el akar menni, menjen, de mondja meg, hogy le tudjam zárni a magam részéről is ezt a dolgot. De nem válaszolt...

Eztán tegnap az egyik barátom mégis felhívta, és kiderült, hogy bent van, vagyis él, és virul. Ennek örömére a Moszkva téren rituálisan széttéptük a névjegykártyáját, és hazafelé menet kitöröltem minden elérhetőségét, sms-ét, fotóját a telefonomból.

.

Hazaértem, és ott várt a válasz a postaládámban a levelemre... Ebben azt írta, hogy szakítsunk. Meg is indokolta, de megbeszéltük, hogy ma estefelé beszélünk telefonon, mert azért ez így mégsem e-mailben vagy sms-ben kéne... A lényege egyébként egyfajta kapcsolati válság, meg a szikra és a harmónia hiánya... Amit megértek, csak azt is tudom, hogy egy kapcsolat nem attól lesz jó, hogy azt gondoljuk, hogy jó lesz, hanem akkor, ha teszünk érte...

És hogy miért nem jelentkezett? Effektíve emiatt a gyötrődés és a sok munka miatt... Csak tologatta maga előtt az egészet... (Mondjuk ő napi 16-18 órát dolgozik, úgyhogy amennyire nem tudom őt megérteni, annyira meg igen...)

Igen, le fogjuk zárni.

A gyötrődését illetően nagyon őszintének és szomorúnak tűnt, én nem kételkedem abban, hogy ő ezt tényleg átélte.

De azért nagyon haragszom, hogy nem osztotta meg velem az érzéseit, és a döntéséből is tkp. kihagyott.

Mindenesetre attól nem akarom megkímélni, hogy ezt személyesen elmondja. Igenis legyen neki egy kicsit kellemetlen, hogy élőben/telefonban elmondja.

És hát az eperszem a habostortán: miután visszajöttünk az utazásból, rá két nappal az állásom is elveszítettem. Mondjuk, van már másik állásom, de azóta sem tudok aludni, csak napi 2-3 órát. És akkor még ez a szakítás is...

Ez egy kicsit sok volt most nekem.

De köszönöm mindenkinek a hozzászólását, kedvesek voltatok. Mindenkinek véleménytől függetlenül adtam pontot, ahogy megígértem.