Mit tegyek? H oldjam ezt meg?

Nem kizárt a klimax 38 évesen 28 évesen is lehet,nézz utána.

Ez egyéntől függ valakinek 52 valakinek 40.

ezeket én is a "hiánnyak" tudom, úgy érzi, cserben hagytad azzal. nekem anyukámmal jó a viszonyom, mindent meg tudok vele beszélni. bár ez nem volt mindig így. mostmár csak akkor ellenséges, ha mondjuk 2 hétig a páromnál alszok, vagy ha elutazom pár napra. vagy ha a barátaimmal megyek olyan helyre, ahova régen mint család jártunk. nem tudja feldolgozni, hogy felnőttem, és "el fog veszíteni" előbb-utóbb. ő azt szeretné, ha örökké otthon laknék vele. :) na és ilyenkor jól összeveszünk, de utána valamikor bocsánatot kér.

kérdés, hogy te anyud mindig is ilyen volt, vagy mióta áll fenn ez a probléma?

Nem lehet, hogy anyukád klimaxol? Nálunk akkor volt ilyen idegbeteg... mostanra lenyugodott.

Amúgy nálunk is hasonló a helyzet, csak nálunk apám az idióta. Végül is alkohol beteg, de sajnos teljesen tőle függünk anyagilag, és anyuval is nagyon rossz a viszonyuk. Ha anyukámnak lenne más választása, mint itthon maradni vele, ha lenne hova mennie, akkor én tuti tovább állnék itthonról. Csak nem akarom magára hagyni a bajban.

Nekem apa ilyen, anya meg nem mer semmit csinálni. Elköltözök albérletbe amint leérettségiztem, majd szerzek diákmunkát, + jól tanulok hogy kapjak ösztöndíjat, + felveszek diákhitelt ha lehet. És nem érdekel a véleménye, meg sem kérdezem, csak bejelentem, hogy én elmentem. Telefonszámot se, címet se fogok neki megadni. Soha többé nem akarom látni.

Albérletet két barátnőmmel fogjuk bérelni, akiket azért nem ismer, mert amikor 13 éves korom óta próbáltam mesélni nekik róla, soha nem voltak rá vevők.

18/L, lehet a sorstársad.

Előttem lévő! Hát örülök, hogy nem te voltál az anyám. Nagyon tudatlan vagy, és felháborít az, hogy még ezek után is véded a lány anyját, csak mert neked jó gyerekkorod volt, és most szülő vagy. Én is szülő vagyok, egy boldog apa, a fiam idén töltötte az 5. életévét. Soha nem emeltem fel a hangom mikor vele beszéltem, soha nem bántalmaztam. Viszont az én apám annaka ideén vert minket, az egész családot, soha nem ismert el, sokszor mondta, hogy utál, hogy semmirekellő vagyok, stb. És hidd el, sokáig próbáltam neki ennek ellenére is megfelelni, de esélyem se volt. Ahogy vannak a világon sorozatgyilkosok, vannak ilyen szülők is. Ez sajnos így van.

Nos, kedves kérdező!

Sajnálom, hogy neked is ilyen nehéz sors jutott, de én azt mondom ne félj, taposs bele az élet közepébe, vedd át az irányítást, és olyan gyorsan vágd el anyáddal a kapcsolatot és légy független tőle, amennyie gyorsan csak tudod. Aztán legyen a szemed előtt példa, hogy a te anyád milyen volt veled, és soha ne tégy semmit a gyerekeddel, amit ő tenne.

Sok sikert az életben!

A válasz írója 91%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 09:58

bocsi, most olvasom el az előző írásokat a klimaxszal kapcsolatban. szóval visszaszívtam...:D

Tisztelt 14:02!

Az én gyerekkorom sem volt felhőtlen!9 évesen apám meghalt balesetben,nem olyan sokra rá anyám öszejött egy állattal,akiről ez később derült ki.Ő lett a "nevalőapám"aki ütött vert minket,alkoholista volt.Anyám nem mert soha kiállni mellettem,mert félt tőle.Én is senkiházi semmirekellő voltam a szemébe.Én is el akartam 18 évesen költözni otthonról.Na de igy felnőtt fejjel biztos nem biztatnák egy fiatalt sem arra hogy felejtse el az anyját és lépjen le otthonról.Még a te gyerkőceiddel is kerülhetsz olyan helyzetbe amikor nem fogtok valamiben egyet érteni és ezt egy gyerek főleg ebben a 18 körüli korban kissé jobban felfujja.Na,de ha majd valaki a te gyerekedet is arra biztatja hogy lépjen le az apjától és felejtse el,hogy esne?Nem nagyon hiszem hogy szülő vagy!!!Egy 35-éves 3 gyermekes anya.